„Odakinn már setteng a reggel / és a parton túli hegyekkel / aranyszárnyu szellők játszanak.” Ezen a héten a 82 éve meggyilkolt Radnóti Miklós gyönyörű költeményét ajánljuk.
Radnóti Miklós 1938-ban megjelent, Három hunyorítás című verse egy hétköznapi reggelből bont ki különös, érzékeny pillanatképet. Az álom és az ébrenlét határán a tárgyak is megelevenednek, a világ apró rezdülései pedig szinte varázslattá változnak.
A vers idilljét azonban hamarosan megtöri a külvilág. A tegnapi újság címei mögül előlép a „förtelmes Politika”, és a reggeli nyugalom helyét átveszi a hírek okozta szorongás. Radnóti finom érzékenységgel mutatja meg, milyen törékeny a béke: elég néhány szó, és a távoli események máris belopóznak a legszemélyesebb pillanatainkba.
A Három hunyorítás egyszerre játékos és nyugtalanító vers. A fények, a színek és a tárgyak szinte gyermeki képzelettel teli világa szembesül a felnőtt ember felelősségével és aggodalmaival. Radnóti költészetének egyik különleges vonása éppen ez: a szépség és a fenyegetettség nem zárja ki egymást, hanem ugyanannak a valóságnak két arcaként jelenik meg. A reggel lassan kitisztuló fényeiben így nemcsak a nap, hanem a gondolatok is felébrednek.
Vers a hétre – az 1909. május 5-én született és 1944. november 9-én meghalt Radnóti Miklós költő-műfordítóra emlékezve.
RADNÓTI MIKLÓS: HÁROM HUNYORÍTÁS
1.
Odakinn már setteng a reggel
és a parton túli hegyekkel
aranyszárnyu szellők játszanak.
Így fekszem, ringó félhomály van,
a körtében alszik az áram,
de fölébred és felkél a nap;
végigkutatja fekhelyem és
az ablak most csupa rezzenés,
zengő négyszög, tüzes csobogó,
futó fényben lengő lobogó.
2.
Figyelj csak, hármat jobbra lépeget
az asztalon, hármat meg balra lép
a lassan ébredő virágcserép,
s a megriadt pohár gyors fényeket
irkál a falra s fürge gondokat
űz az álomtól kerge gondolat.
3.
Tegnapi ujság fekszik a földön,
alvó címeit most ujraköltöm
s tiszta szobámon átalúszik a
förtelmes Politika.
Már figyelem a távol híreket,
már egy-egy szó ritmusra lépeget,
hogy tagjaim az álmot levessék,
s ujjamig szalad az idegesség.
(1938)
