410 éve, 1611. május 19-én született XI. Ince pápa, a 17. század legkiválóbb katolikus egyházfője, a törököt Magyarországról kiverő Szent Liga megszervezője.
Boldog XI. Ince pápa (születési nevén Benedetto Odescalchi) gazdag comói kereskedőcsalád sarja volt. A tehetséges ifjú jogi tanulmányai végeztével egyházi szolgálatba lépett, rögvest a 12 pápai főjegyző egyikeként. Harminchat évesen már bíboros volt, majd ferrarai követ lett. 1650-ben Novara püspökének nevezték ki. Egyházmegyéjét kiválóan vezette, ő maga szerényen élt, jövedelmeit a szegények istápolására fordította, így rendkívüli népszerűségre tett szert. 1656-ban gyenge egészsége miatt lemondott és Rómába költözött. Neve már 1669-ben felmerült a pápajelöltek között, de a franciák vétót emeltek személye ellen. X. Kelemen pápa halála után, 1676-ban azonban már annyira népszerű volt, hogy XIV. Lajos belenyugodott megválasztásába.
Szent Péter trónusát 1676. szeptember 21-én foglalta el XI. Ince néven. Egyházfőként morális megújulást hirdetett és adminisztratív reformokat kezdett: eltörölte a szinekúrákat (a szolgálat nélküli javadalmazásokat), hadat üzent a nepotizmusnak, a laza erkölcsök megjavítása érdekében még a nők öltözködését is szabályozta és bezáratta a római játékházakat.
A keresztényektől – papoktól vagy laikusoktól egyaránt – lelki erőfeszítéseket követelt a vallási törvények betartása, üdvösségük elérése érdekében. Ince szerényen élt és erre a főpapságot is rákényszerítette, reformjai révén teljesen megszűnt a pápai állam deficitje. A pápa 1679-ben még a jezsuiták morális tanítását is elítélte, magára haragítva a nagyhatalmú rendet.
Uralkodását végigkísérte viszálya a dicsősége tetőpontján álló XIV. Lajossal, aki hatalmát egyházi ügyekre is ki akarta terjeszteni. A konfliktust két, a Napkirály által hivatalából elmozdított francia püspök ügye robbantotta ki, akik Rómához fellebbeztek. Válaszul Lajos 1682-ben zsinatot hívott össze, amelyen a francia papság megfogalmazta a gallikán cikkelyeket: ezek szerint a pápának csak lelki ügyekben van teljhatalma, de ebben is alá van rendelve az egyetemes zsinatnak, s tovább korlátozzák a kánonok, Franciaországban az ősi jogszokások. Az egyre jobban elmérgesedő vita végül a gyakorlatban egyházszakadáshoz vezetett.
A pápa ellenséges viszonya a franciákkal ha nem is gátolta meg, de megnehezítette nagy céljának elérését, a török kiverését Európából. Többéves tárgyalással sikerült I. Lipót és Sobieski János lengyel király között létrehoznia a Szent Ligát, amelyhez később Velence és Olaszország is csatlakozott. A pápa lelkesedése, Európához intézett intelmei végül sikerhez vezettek: a Liga seregei 1683-ban felszabadították Bécset a török ostrom alól, 1686-ban visszafoglalták Budát, s a század végére egész Magyarországot. A hálás I. Lipót császár a pápa unokaöccsének Magyarországon adományozott birtokot, így alakult ki az Odeschalchi hercegi család magyar ága.
XI. Ince 1689. augusztus 12-én halt meg. A szent életű pápa tisztelete gyorsan elterjedt, s 1741-ben megindult boldoggá avatási eljárása. A francia befolyás miatt azonban a folyamat megszakadt, s csak a múlt század derekán indult újra, a boldoggá avatásra 1956-ban került sor.
A képen: A lovon Lotaringiai Károly herceg, karddal a kezében a sebesült Petneházy Dávid hajdúkapitány, továbbá Bercsényi Miklós, Pálffy János, Savoyai Jenő, Bottyán János, és a lábuk előtt a legyőzött török vezér, Abdurrahmán Abdi pasa.
