A szabadság napját ünnepli a főváros kedden; ez alkalomból tizenhatan kapnak budapesti díszpolgári címet, aznap este pedig ingyenes koncertet ad a Budapesti Fesztiválzenekar a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon.
1991. június 19-én hagyta el Magyarországot az utolsó szovjet katona, a Fővárosi Közgyűlés ennek emlékére tavaly januárban módosította a díszpolgári címekről szóló rendeletet, így azon a napon adják át az elismeréseket.
A Budapesti Fesztiválzenekar előadásában Rossini: Bruschino úr – nyitányát, Kodály Zoltán Galántai táncok című darabját, Mendelssohn Olasz szimfóniája és Brahms: 5. és 6. magyar tánca lesz a műsoron június 19-én Takács-Nagy Gábor vezényletével. Bár a Budapest Napi koncertre a szabadtéri színpad számozott nézőterére a jegyek elfogytak, kiegészítő lehetőségként a Víztorony melletti kerengőrészben projektorokat fognak elhelyezni a szervezők.
A testület április 25-i ülésén döntött a díjazottakról, a határozat szerint a címet Balázs György okleveles mérnök, professor emeritus, a műszaki tudomány doktora, Bara Margit Kossuth-díjas színművész, Bertalan Tivadar festő, grafikus, díszlettervező, Bolberitz Pál Széchenyi-díjas római katolikus pap, filozófus, egyetemi tanár, Frenreisz Károly rockzenész, zeneszerző, az LGT alapító tagja, Göröcs János válogatott labdarúgó, edző, Jókai Anna Kossuth-díjas író, költő, Koltai Lajos Kossuth- és Balázs Béla-díjas operatőr, Kubik Anna Kossuth-díjas színművész, Mága Zoltán hegedűművész, Máthé Erzsi, a nemzet színésze, Pitti Katalin Liszt Ferenc-díjas operaénekes, Ránky Mátyásné Németh Angéla olimpiai bajnok gerelyhajító, Sótonyi Péter, a Semmelweis Egyetem Igazságügyi és Biztosítás-orvostani Intézetének volt igazgatója, egyetemi tanár, Zsíros Tibor mesteredző, az 1955-ös kosárlabda-aranycsapat tagja, valamint posztumusz Teller Ede atomfizikus kapja.
A Margitszigeti Szabadtéri Színpadon este hét órakor ingyenes koncertet ad a Budapesti Fesztiválzenekar.
Bertók László: Ahogy az árnyék odébb megy
(Részlet)
1991. június 30. Ma van a szabadság napja. Ma ünnepli az ország, hogy kimentek az oroszok. Június 19-én elment az utolsó katona (valamivel előbb, mint ígérték), de ezt a mai napot már tavaly kijelölték, de most már tényleg nincs itt egy se. Megszólalnak a harangok, többféle felhívás is volt, hogy szólaljanak meg, s hogy minél hosszabban, hangosabban szóljanak ma az egész országban. Szóljanak, igen! Ez nem nándorfehérvári győzelem, nem temetés, sokkal inkább az istentisztelet harangja. Hogy menjünk a templomba, önmagunkba, hálát adni, emlékezni, reménnyel és erővel megtöltekezni. Hiszen nem mi győztük le őket, nem mi zavartuk haza őket, bele a jó édesanyjukba, hanem „maguktól mentek”, mert a végüket járják, mert a világ velük szemben álló része megerősödött, nagyon erős lett, megijesztette, megrogyasztotta őket, mert hazugságra, propagandára, erőszakra épült a moszkovita birodalom, s úgy látszik, vannak pillanatok, amikor a gyenge is vehet levegőt, nevethet, nagyot ugorhat, táncolhat, amikor az igazság győz. Isten? Természet? Idő? Adjunk ma hálát az ismeretlen Úrnak. Örüljünk és gondolkozzunk.
