Zentai Péter László, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének igazgatóját is meglepte az Ulpius-ház Könyvkiadó csődeljárás iránti kérelme, hiszen olyan sikereket adott ki, mint A szürke ötven árnyalata-sorozat.
A Fővárosi Törvényszék elfogadta az Ulpius-ház Könyvkiadó csődeljárás iránti kérelmét, ezért a könyves céget a bíróság további döntéséig fizetési haladék illeti meg – olvasható a szerdán megjelent Cégközlönyben.
Az Ulpius-ház tulajdonosi taggyűlése Viczián Andrást bízta meg az ügyvezetői feladatok ellátásával – az MTI információi szerint. A megbízott ügyvezető eddig nem kívánt nyilatkozni.
Zentai Péter László, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) igazgatója elmondta, hogy a könyvszakmai szervezetet is meglepte az Ulpius-ház Könyvkiadó csődeljárás iránti kérelme, hiszen olyan sikereket adott ki, mint A szürke ötven árnyalata-sorozat. Az igazgató hangsúlyozta, hogy mivel a MKKE a témában nem tartott tanácskozást, ezért a magánvéleményét és nem a szervezet álláspontját tudja csak elmondani.
„Nem könyvszakmai rendszerhibáról beszélünk, nem egy láncreakció kezdetét látjuk” – mutatott rá Zentai Péter László, aki szerint alapvetően hibás üzletpolitikai és szakmai döntések vezethettek a kiadó megrendüléséhez. Hozzátette, hogy meglepte a cég anyagi helyzete, ugyanakkor utaltak jelek a problémákra: az Ulpius-ház például nem jelentkezett a könyvszakma legnagyobb rendezvényére, a budapesti nemzetközi könyvfesztiválra sem.
Az igazgató szerint a kiadó főként a könnyű, szórakoztató műfajokra fordította energiáit, „pénzt akartak keresni”.
„Csak a kívülálló gondolják, hogy ez egy könnyű terep. Épp ellenkezőleg: itt van a legnagyobb verseny” – fogalmazott Zentai Péter László, hozzátéve, hogy a nagy példányszámokban és nagy haszonnal eladható könyvek kiadási jogai rendkívüli magasak, hiszen óriási licit folyik értük. Az igazgató rámutatott: a nagy befektetés mellett a kockázat is jelentős, hiszen nem minden kötetből lesz „aranytojást tojó tyúk”.
Az óriási példányszámok és az ebből keletkező remittenda, valamint a jelentős marketingköltségek egyaránt csökkenthették az Ulpius mozgásterét, amely így egyre nagyobb akciókat hirdetett az eladhatatlannak bizonyult, raktáron maradt kötetekből. „Ilyen értelemben az Ulpius nem példaadó, jó szereplője a könyvpiacnak” – vélekedett az igazgató, hozzátéve, hogy az „egyet fizet, kilencet kap” típusú akciók az egész szakma számára károsak.
Az igazgató valószínűsítette, hogy ilyen jellegű kereskedelmi politikához a kereskedő cégek nem voltak partnerek, ezért kezdett az Ulpius-ház gyors terjeszkedésbe, nyitott újabb és újabb üzleteket, amelyeknek fenntartása szintén jelentősen növelhette a költségeket.
