„Ha rájössz, mennyit ér minden egyes élet, kevésbé fogsz a múlton merengeni, és jobban foglalkoztat majd a jövő fenntartása.” 85 éves lenne Dian Fossey, a legendás állatvédő és etológus, aki munkásságát a gorillák élete tanulmányozásának szentelte.
Dian Fossey világhírű állatkutatót, a hegyi gorillák életének legjobb ismerőjét 1985. december 27-én meggyilkolva találták ruandai házában. A brutális bűntény elkövetőjének személyére máig nem derült fény, de bizonyos, hogy a tudósnak azért a tevékenységéért kellett meghalnia, amelyet a veszélyeztetett emberszabású majmok érdekében végzett.
Dian Fossey 1932. január 16-án San Franciscóban született. Állatorvosnak készült, de gyógytornász lett, s nyolc évig egy kórházban dolgozott. 1963-ban a házára felvett hitelből utazott először Afrikába. Itt látott először hegyi gorillákat (pontosabban csak a nyomaikat), s az élmény egész további életét meghatározta. A híres antropológus Louis Leakey támogatásával három év múlva ismét Afrikába ment, hogy a ritka, veszélyeztetett majmokat tanulmányozza.
„Dr. Leakey már csak homályosan emlékezett a három évvel azelőtt történtekre és az esetlen turistanőre, amikor felkeltették figyelmét azok a fényképes cikkek, amelyeket Afrikából visszatérve írtam néhány újságnak. Felkutatott, röviden elbeszélgetett velem, majd hirtelen azzal az ötlettel állt elő, hogy legyek én a „gorillás lány”, úgyis régóta keres már valakit a hosszú távú megfigyelésekhez. Végül mellékesen azt is kijelentette, hogy feltétlenül ki kell vetetnem a vakbelemet, mielőtt elindulok Közép-Afrikába mindentől távol eső vadonjába. Akármit kér, rögtön beleegyezem; mindjárt intézkedtem is a vakbélműtét ügyében.
Vagy hat héttel később, amikor immár vakbelemtől megfosztva hazatértem a kórházból, egy levél várt Dr. Leakey-től. Így kezdődött: „Ha jobban meggondolom, nem is olyan nagyon fontos, hogy kivetesse a vakbelét. Csak így szoktam próbára tenni jelöltjeim elszántságát!” Hát így ismerkedtem meg Dr. Leakey sajátos humorával…” (Dian Fossey: Gorillák a ködben)
1961-ben Jane Goodall kapta a National Geographic Society első ösztöndíját, hogy a főemlőskutató Tanzániában a csimpánzok életét tanulmányozhassa. Hat évvel később Dian Fossey kapott több éves ösztöndíjat, hogy a ruandai hegyi gorillákkal foglalkozhasson. Kongóban állította fel a táborát, amelyet a zavaros helyi viszonyok miatt 1967 elején Ruandába, a Virunga és a Karisimbi vulkánok közti hegyvidékre helyezett át. Itt hozta létre a National Geographic Society megbízásából a Karisoke Kutatóközpontot.
Fossey célja az volt, hogy megismerje a gorillák életmódját, szociális viszonyaikat, ezért 18 éven át élt közöttük. Kezdetben csak messze az állatoktól ült és figyelt, majd egyre közelebb húzódott hozzájuk. Idővel eltanulta gesztusaikat, hangjaikat, kiismerte sajátos „etikettjüket” és azonosítani tudta az egyes egyedeket is. Az áttörés akkor következett be, amikor már közöttük ült, és az egyik gorilla önként megérintette a kezét. Fossey különösen bensőséges kapcsolatot alakított ki egy kölyökgorillával, akinek végigkísérte szinte egész életét – érzelmileg hatalmas sokkot jelentett számára, hogy az állat orvvadászok áldozata lett.
„A veszélyeztetett fajoknak, legyen bár szó a kétszáznegyvenkét afrikai hegyi gorilláról, az ezer ázsiai óriáspandáról vagy a száznyolcvanhét amerikai szürkemedvéről, ma már napról napra meg kell küzdeniük a fennmaradásukért. Esélyeiken az idegenforgalom sokkal csekélyebb mértékben javíthat, mint az érdekükben foganatosított határozott, célravezető intézkedések. A tevőleges vadvédelemnek gondoskodnia kell az orvvadászok eszközeit és fegyvereit hatástalanító őrjáratokról, a törvények szigorú és következetes betartásáról, a védett állatok számára legalkalmasabb területek számbavételéről és az élőhelyek szigorú őrzéséről. E tevékenységek senkinek nem hoznak dicsőséget és anyagi hasznot, de a vadon egyre fogyatkozó állatainak némi esélyt adnak a fennmaradásra.” (Dian Fossey: Gorillák a ködben)
Fossey ekkor indított kampányt az állatok védelmében: cikk jelent meg róla a National Geographic magazinban, előadásokat tartott, alapot hozott létre a hegyi gorillák védelmére, 1983-ban pedig megjelentette a tudományos eredményeit népszerű formában összefoglaló Gorillák a ködben című könyvét. A tudós többször keveredett összetűzésbe az orvvadászokkal és a helyi kormánnyal is, amelyet azzal vádolt, hogy összejátszik a vadorzókkal.
A gorillák védelmezőjét 1985. december 27-én találták holtan Volcanoes nemzeti parkbeli házában. A tudóst máig tisztázatlan körülmények között meggyilkolták saját kunyhójában, miután közel 18 évig élt a dzsungelben és tanulmányozta a hegyi gorillák életét. A gyilkosságot egy orvvadászok által használt bozótvágókéssel követték el, a tettesek sem pénzt, sem vagyontárgyakat nem vittek el, s az ügyet soha nem sikerült tisztázni. Fossey-t kedves gorillái között helyezték örök nyugalomra, a sírjára ezt írták: „Senki sem szerette jobban a gorillákat”. Az általa létrehozott kutatóközpont és alapítvány ma is működik, életéről Sigourney Weaver főszereplésével forgattak nagysikerű filmet Gorillák a ködben címmel.
Dian Fossey munkásságával nagyon sokat tett e főemlős és természetes környezete megóvásáért. Jelenleg mintegy 700 hegyi gorilla él a világban, ezek egyharmada Ruandában.
