„Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam és az értelem egy szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat.” Mennyire ismerjük a 25 éve elhunyt Márai Sándort?
A New York Művész Páholyban Ég és föld között – Márai Sándor emlékezete című beszélgetés során megismerhetjük a 25 éve elhunyt írót.
„Gyanakvással szemlélem magam, ezt a különös ellenfelet, kinek minden titkos gondolatát ismerem, s lépéseit és cselekedeteit mégsem tudom kiszámítani.” (Márai Sándor: Ég és föld)
„Kávéház nélkül nincs irodalom” – A New York Művész Páholy mottója Márai Sándortól származik. 2014-ben épp 25 éve hunyt el Márai Sándor, a modern magyar irodalom egyik legismertebb és legelismertebb alkotója, az egyik legkülönösebb sorsú 20. századi magyar író.
Február 17-én a Világ Legszebb Kávéházában a kulturális programsorozat soron következő estjén rá emlékezhetünk, őt idézhetjük meg: a meghívott vendégekkel a barátság, a közösen átélt élet, az irodalomtörténet, a történelem, a színművészet és a képzőművészet, a könyvek, írások, művek továbbélésének példáival és történeteivel adózhatunk Márai Sándor sosem halványodó emléke előtt.
A Helikon Kiadónál frissen megjelenő Márai Bedekker- Olaszországhoz kapcsolódó, Itáliai életérzés című, harmadik kötete apropóján központba helyezzük Márai emigrációs, itáliai éveit. S stílusosan az Ég és föld között című Márai Sándor emlékestet – a nagy érdeklődésre való tekintettel – a New York Palota RÓMA termében tartjuk.
Ismét egy fordulóponthoz érkezett a szűk egy éve működő New York Művész Páholy: a Márai Sándor emlékére rendezett estre a hivatalos meghirdetés előtt már több százan jelentkeztek, ezért a Vezetőség úgy határozott, a program immáron harmadjára, a Kávéház hagyományos Mélyvíz terme helyett a Boscolo Hotel – New York Palota RÓMA termébe kerül megrendezésre – a közönség kényelme érdekében.
Márai Sándor az a kivételes szerző, akit Magyarországtól Olaszországig, Amerikától Spanyolországig egy világ tisztel, könyvei népszerűek, tanításai, gondolatai a legtöbbet idézett szövegek. Önmagáról a Füveskönyvben ekképpen vall:
„Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam és az értelem egy szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat.
Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat.
A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett.
Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem.”
A 25 éve elhunyt Márai Sándorra nagyszabású esten emlékezhetünk, ahol a beszélgetés különös hangsúllyal érinti Márai emigrációban töltött éveit, az olaszországi emlékeket, az emigrációban született alkotásokat, s a levelezést. Vetítés és személyes emlékek, majd a művek tükrében megismerhetjük és megérthetjük Márai Sándor személyét, beszélgethetünk a művek keletkezésének történetéről és arról, milyen nehézségekkel, szépségekkel szembesült az író Olaszországban vagy Amerikában.
Az est beszélgetőpartnerei más-más szállal kapcsolódnak Márai Sándorhoz.
Szőnyi Zsuzsa szerkesztő, Szőnyi István festőművész lánya, Triznya Mátyás festőművész felesége a nyugat-európai, római emigráció egyik kulcsfigurája. Férjével Rómába lévő otthonukban hozták létre a Triznya kocsmát, ami vendégség-találkozóhely, művészeti szalon az emigráció egyik legfontosabb központja lett. Szőnyi Zsuzsa a Vatikáni Rádió magyar adásának a szerkesztője volt a kezdetektől, segítette az emigrációban született könyvkiadást, támogatta az alkotókat. Legendás barátságáról Cs. Szabó Lászlóval és Márai Sándorral több könyv is mesél, melyeket ő írt, szerkesztett.
Márai Sándor 1960-tól 1988-ig több mint száz levelet váltott a Rómában élő Szőnyi Zsuzsával. Ezeket a leveleket, valamint az író Olaszországban keletkezett esszéit s egyben 1949-ben vele készült interjút tartalmaz Szőnyi Zsuzsa Vándor és idegen című kötete.
Fried István irodalomtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Bizottságának társelnöke. Egyetemi tanár, a Márai-életmű egyik legszakértőbb kutatója, számos kötet, tanulmány szerzője, melyek a Márai-köteteket, a Márai-életművet helyezik el a magyar és a világirodalomban.
Csorba László történész, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, a Római Magyar Akadémia korábbi igazgatója, fő kutatási területe a magyar-olasz kapcsolatok története, az olaszországi magyar emlékek. Márai Sándor olaszországi éveinek tudója Márai Nápolyban, a Posillipo-félszigeten, majd Salernoban töltött éveiről mesél majd az esten.
Nagy Kálózy Eszter Jászai Mari-díjas magyar színésznő, érdemes művész. Kötődése kettős: először hangoskönyvben mondta el Márai Sándor 1938-ban írt regényét, az Eszter hagyatékát, majd a történet eleven fájdalmakat cipelő nőalakját, Esztert alakította a 2008-ban bemutatott, Sipos József rendezte Eszter hagyatéka című filmben. A filmből részletet tekintünk meg az esten.
Paál Zsuzsanna képzőművészre Márai Sándor Négy évszak című kötete (amit a Füveskönyv előzményének és kiegészítőjének tartanak) volt nagy hatással, ezeket a prózai epigrammákat dolgozta fel Négy évszak inspirációk című képeiben. A képeket és a Márai-szöveget összefoglaló kötetben is megismerhettük, melynek feldolgozásával 2010-ben színházi előadás is született.
