Egy másik festmény alá rejtve találták meg egy eltűntnek vélt Magritte-festményt.
Egy nagyszabású kiállításra készülve a New York-i Modern Művészetek Múzeum (MoMA) nem várt felfedezés tett: kiderült, hogy René Magritte egy elveszettnek hitt műve mégsem lett oda teljesen: jelentős részét felfedezték a művész egy másik kompozíciója alatt.
Több mint húsz év múltán újra nagyszabású kiállítást szentelnek New Yorkban René Magritte festőnek; az előkészületek során kiderült: „részben” megvan a belga művész egy elveszettnek hitt alkotása. A kiállításra készülve a MoMA munkatársai különös tekintettel megvizsgálták a festő munkáit, amikor felfedezték, hogy Magritte egy olyan művét rejti az egyik kép, amit elveszettnek hitt mindenki: jelentős részét felfedezték a művész egy másik kompozíciója alatt. A festő kettévágta az eredeti vásznat, majd rájuk festett.
A MoMA-ban Magritte: a hétköznapi rejtélye, 1926-1938 címmel megrendezett tárlat szeptember 28-án nyílik meg és 2014. január 12-ig tart nyitva. A kiállítás ezt követően a houstoni Menil Collection, majd a chicagói Art Institute falai között lesz látható.
„Egy egész generáció, több mint húsz év után ez a Magritte-nak szentelt első New York-i tárlat” – fogalmazott Anne Umland, a MoMA kiállításának rendezője. Az összeállítás a maga nemében egyedülálló, ez az első alkalom, hogy a 20. század egyik legnagyobb hatású művészének felemelkedését mutatják be – jegyezte meg.
Az 1898 és 1967 között élt belga festő az impresszionizmus után a kubizmust és a futurizmust is felfedezte magának, a szürrealizmus felé 1926-ban kezdett közeledni. Akkoriban még Brüsszelben élt, egy évvel később ment Párizsba, ahol három esztendőt töltött. Ez volt a művész legtermékenyebb korszaka, több mint kétszáz festményt készített – mutatott rá Josef Helfenstein, a Menil Collection igazgatója a tárlatot beharangozó keddi New York-i sajtótájékoztatón.
A felsorakoztatott képek 60 magán-, illetve közgyűjteményből érkeznek szerte a világból. Magritte életművének visszatérő témája az ábrázolás és az ábrázolt dolgok, illetve a nyelv és a valóság egymáshoz való viszonya. Ennek példája egyik leghíresebb alkotása, amely egy pipát ábrázol, alatta ezzel a felirattal: Ez nem egy pipa (Ceci n’est pas une pipe). A témát többször is feldolgozta a festő. A kiállításon olyan művek szerepelnek, mint az említett híres pipás festmény, A képek árulása, valamint a Gyilkos veszélyben, a Szeretők és A hamis tükör. Anne Umland szerint e művek igazolják Magritte egyedülálló zsenialitását és a művészete kulcsát jelentő gondolatot: az ismerős ismeretlenné tételét.
A MoMA 1965-ben rendezte első retrospektív kiállítását Magritte alkotásaiból. A tárlatot maga a festő nyitotta meg két évvel azelőtt, hogy Brüsszelben meghalt.
