Egy friss ELTE-kutatás szerint a mai gyerekek és fiatalok összességében nem mutatnak több érzelmi és viselkedési problémát, mint a korábbi generációk – inkább az változott meg, hogy milyen nehézségekkel szembesülnek.
A „bezzeg a mai gyerekek” típusú panaszokkal szemben árnyaltabb képet rajzol egy nemzetközi kutatás,
amelyben az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának kutatói is részt vettek. A Clinical Child and Family Psychology Review folyóiratban megjelent tanulmány 175, a világ különböző országaiból származó vizsgálat adatait vetette össze, hogy kiderüljön, valóban romlott-e a gyerekek és serdülők mentális állapota az elmúlt három-négy évtizedben.
A kutatók 1981 és 2019 közötti adatokat elemeztek, összesen 1–18 éves korú fiatalok bevonásával. Az összehasonlításhoz a nemzetközileg is alkalmazott és validált Child Behavior Checklist kérdőív adatait használták, amelyet szülők, tanárok és maguk a fiatalok is kitölthettek. A metaanalízisben az életkort, a nemet, a válaszadási arányt és a földrajzi elhelyezkedést is figyelembe vették.
A legfontosabb eredmény egyértelmű: az összesített érzelmi és viselkedési tünetterhelés nem növekedett az elmúlt 40 évben. Ugyanakkor az egyes problémák aránya és jellege változott.
„Az elemzések azt mutatták, hogy az összesített tünetterhelés mértéke az elmúlt 40 évben nem változott” – foglalta össze Vekety Boglárka, a tanulmány első szerzője. A részletes eredmények szerint miközben bizonyos problémák, például az agresszió és a szabályszegő viselkedés visszaszorultak, egyes területeken – mindenekelőtt a szorongás esetében – növekedés figyelhető meg.
Kevesebb agresszió, több szorongás
A kisiskolás gyerekeknél kifejezetten erős bizonyítékot találtak az úgynevezett externalizáló problémák, köztük az agresszió csökkenésére. Ezt a szülők beszámolói és a gyerekek önbevallásai egyaránt jelezték. Ugyanebben a korosztályban a szülők és a tanárok is kevesebb internalizáló problémáról – például szorongásról, depresszív tünetekről és különböző testi panaszokról – számoltak be.
A serdülőkor azonban más képet mutat. A szülői beszámolók alapján ebben az életkorban gyakoribbá váltak a szorongásos és depressziós tünetek, a serdülő fiúknál pedig az önbeszámolók szerint a pszichés eredetű testi panaszok, például a fej- és hasfájás is gyakoribbá váltak.
Az európai serdülők saját beszámolói alapján a társas problémák szintén növekedtek az elmúlt négy évtizedben. Ezzel párhuzamosan azonban a szülők kevesebb szabályszegő viselkedést érzékeltek.
A figyelem kérdése még nem ilyen egyszerű
A kutatás egyik érdekes és ellentmondásos eredménye a figyelmi és gondolkodási problémákhoz kapcsolódik. A szülői beszámolók alapján ezek gyakorisága növekedett: a figyelmi nehézségek elsősorban kisiskolás korban, míg a gondolkodási problémák – például a kényszeresség – főként serdülő fiúknál jelentek meg nagyobb arányban.
Ezt azonban sem a tanári, sem a fiatalok saját beszámolói nem erősítették meg. Ráadásul a figyelmi problémákat mérő alskála megbízhatósága is romlott az idő előrehaladtával, ezért ezen eredmények értelmezése különösen óvatos megközelítést igényel.
A kutatás összességében tehát nem igazolja azt a széles körben elterjedt elképzelést, hogy a mai fiatalok mentális és viselkedési problémáinak összessége súlyosabb lenne, mint a korábbi generációké. Nem feltétlenül több a nehézség, hanem más lett a problémák mintázata.
A kutatók ugyanakkor fontos korlátként emelik ki, hogy az elemzés csak 2019-ig terjedő adatokat vizsgált, így a COVID–19-világjárvány utáni időszak változásairól nem ad képet. A kutatás nemzetközi együttműködésben készült, az ELTE részéről Vekety Boglárka és H. N. Alexander Logemann, valamint a University of Edinburgh kutatója, Takács K. Zsófia is részt vett benne.
