A pesti élet különös figurája volt Tersánszky Józsi Jenő. Sokoldalú művészlélek volt, akit a zene, a festészet egyaránt vonzott, aki mindig örömmel anekdotázott egy üveg bor mellett, és „biztatott” írásra tehetséggel nem bíró, ám írni vágyókat.
A kiváló elbeszélőről, Tersánszky Józsi Jenőről kevesen tudják, hogy Nagybányán járva gimnáziumba, a Nagybányai Festőiskola is megihlette és festőnek készült, majd „élsportoló” is volt, jogászkodott, és volt idő, amikor megélhetéséhez a pénzt zenéléssel kereste, kis zenekarával esténként kávéházakban, korcsmákban muzsikált.
Egy alkalommal a Fészekben ücsörgött, amidőn is a közismerten tehetségtelen és tolakodó drámaíró önjelölt letelepedett az asztalához. Bizalmaskodva fordult hozzá – miközben a pincértől egy pohár vizet kért:
– No, komám, elkészültem végre-valahára új drámám első két felvonásával. Azt hiszem, remekül sikerült. Csak azt nem tudom, hogyan pusztítsam el a harmadik felvonásban a tragikus hőst?
– Olvastasd el vele az első két felvonást! – válaszolta készségesen Tersánszky.
