Henri de Toulouse-Lautrec rövid élete alatt a párizsi éjszakai élet krónikásává vált, plakátjaival és litográfiáival pedig új korszakot nyitott a modern művészetben. A a posztimpresszionizmus mestere alig 36 évet élt.
„Csak az alak létezik. A táj csupán van és nem jelenthet többet ráadásnál; aki csak tájat fest, faragatlan fickó. A táj csak a karakter jobb megértését szolgálhatja. Corot-t csak az, alakjai teszik naggyá mint ahogy Millet-t, Renoirt, Manet-t és Whistlert is. Ha az alakfestők tájképet készítenek, emberi arcként ragadják meg; Degas tájai óriásiak, mert álombeli tájak, Carriére-éi mintha emberálarcok lennének! Monet lemondott az emberi alakokról, pedig mi minden lehetett volna tőle!” (Henri de Toulouse-Lautrec)
Tér a zsenialitásnak
Tudtad-e, hogy a Moulin Rouge táncosnőinek, a montmartre-i mulatók különös alakjainak és a párizsi éjszakák világának legendás megörökítője arisztokrata családból származott? Henri de Toulouse-Lautrec 1864. november 24-én született Albiban, szülei ráadásul első unokatestvérek voltak.
Gyermekkorától gyenge csontozatú volt, tizennégy és tizenöt éves korában pedig mindkét combcsontját eltörte. A balesetek következtében lábai nem fejlődtek tovább, miközben felsőteste normális maradt. Fájdalmas műtétek és kezelések sorát élte meg, nem csoda, hogy testi különbözősége egész életére rányomta bélyegét. Őazonban nem hagyta, hogy ez határozza meg művészetét.
Beszippantotta a mulatók világa
Fiatalon Párizsban tanult, majd 1885-ben műtermet bérelt Montmartre-on. Nappal festett, esténként pedig a cirkuszok, kabarék, mulatók és bordélyházak világát járta. A párizsi éjszaka hamarosan nemcsak otthona, hanem legfontosabb ihletforrása lett. Ismerte a színpad szereplőit, a táncosokat, énekeseket és a kulisszák mögötti világot is. Nem kívülállóként figyelte őket, hanem szinte közéjük tartozott.
Toulouse-Lautrec különleges érzékkel ragadta meg a mozdulatot. Szabad vonalvezetése, merész kompozíciói és a japán fametszetek hatását idéző képkivágásai egészen új látásmódot teremtettek. Plakátjai pedig nem egyszerű reklámok voltak: önálló műalkotásokká váltak, és nagy szerepet játszottak a modern plakátművészet megszületésében. Első híres plakátját 1891-ben készítette a Moulin Rouge számára; rajta a legendás kánkántáncosnő, La Goulue látható.
A litográfiában is megtalálta azt az eszközt, amellyel néhány határozott vonallal egész karaktereket és élethelyzeteket tudott megidézni. Több mint háromszáz grafikát készített, köztük az Yvette Guilbertről szóló sorozatot és az Elles című, tizenegy lapból álló ciklust, amely a párizsi bordélyházak lakóinak mindennapjaiba engedett betekintést. Nem idealizált: azt akarta megmutatni, amit látott – fáradtságot, unalmat, magányt, vágyat és örömöt egyaránt.
-1889-henri-de-toulouse-lautrec-dorsay.jpg)
Művészetére sokféle hatás épült
A japán mesterek mellett a gótika és a barokk festészet is inspirálta. Utazott Franciaországban, járt Spanyolországban és Portugáliában, londoni útján pedig Oscar Wilde-ot is lerajzolta. Rövid élete ellenére rendkívül sokoldalú alkotó volt: festett, rajzolt, plakátokat és könyvillusztrációkat készített, kottákhoz tervezett grafikákat és színházi díszleteken is dolgozott.
A mulatók világa azonban nem maradt következmények nélkül. Toulouse-Lautrec egyre többet ivott, amúgy is gyenge egészsége rohamosan romlott, 1899-ben pedig idegösszeomlás miatt szanatóriumba került. Egy időre felhagyott az alkohollal, később azonban ismét inni kezdett. Betegsége és bénulása egyre inkább felőrölte.
1901. szeptember 9-én, mindössze 36 évesen halt meg a család malroméi birtokán. Anyja összegyűjtötte műtermének megmaradt alkotásait, amelyek később az albi Toulouse-Lautrec Múzeum alapját adták.
Lautrec életéről 1952-ben film is készült Moulin Rouge címmel. A címszerepet alakító José Ferrer a forgatáson végig térden közlekedett, hogy minél hitelesebben jelenítse meg a festő jellegzetes alakját. A művész öröksége azonban ennél jóval maradandóbb: **Lautrec a párizsi éjszaka mulandó pillanatait olyan képekké változtatta, amelyek több mint egy évszázaddal később is elevenek maradtak.
Forrás: Cultura.hu, valamint a Szépművészeti Múzeum vonatkozó anyagai.
