Rippl-Rónai József szerint Toulouse-Lautrec „meglehetősen lump természetű ember volt”…
„Toulouse-Lautrec meglehetősen lump természetü ember volt, sokat ivott, éjjelezett s igy én, aki nem szerettem az éjjelezést, többnyire csak soirée-k korai óráiban beszélgettem vele. Ilyenkor nem győzött eleget hivni Ancourt nyomdájába, ahol ő mindennapos volt, litografálni. Az absynth-szag után a nyomdaszagot szerette a legjobban. Sokat rajzolt kőre. Kis vázlatkönyvébe rajzolgatta a kabarék hölgyeit és e rajzok után néhány, de karakterisztikus vonásból állitotta össze pompás műveit. Néhány vonal, gyönyörüen dekoráló szinekkel: ilyenek az ő jó művei. Ebben az időben Yvette Guilbert-t rajzolgatta, de azért, ha ritkábban is, festette a hires Goulut, a moulin-rouge-beli kánkántáncosnőt. Atelier-jében láttam a másik hires ember, Aristide Bruant, a kabaret-énekes képmását is nagyban, nagy vörös kendővel a nyakán. Egy régibb Forain-rajzot is őrizgetett szeretettel.
Utolsó találkozásom montmartre-i műtermében esett vele. Ojjé, mennyi absynthos üveg és pohár volt ott egy asztalon, mindjárt a bejáratnál! Két fiatal uriember a másik az unokatestvére – feküdt egy baldachinos pamlagon, ahogy beléptem. Bohém vonás, hogy Lautrec be sem mutatott unokatestvérének s mégis, mint ő mondta, „egy korty” (mindig egy korty) absynth mellett egész délután elbeszélgettünk. Műterme tele volt állványnyal, rajtuk rajzok a plakátjai számára. Mielőtt együtt eltávoztunk volna műterméből, a két unokatestvér összemérte egymással a vivőkardját. Furcsa látvány volt ez a testgyakorlatképp való mérkőzés: a görbe lábu, egy méternél alig magasabb Lautrec és a másik, rendkivül magas, sovány alak birkózása. Hozzá mindkettőjük szemüveget is viselt! Hiába, a nevetséges helyzetekben nincs emberméltóság.
Némely fura emberi tulajdonságait nem tekintve, ez a Lautrec volt a legértékesebb művész a mi társaságunkban. Igen eredeti tehetség. Különösen az utca falainak izléses, művészi plakátokkal való diszitése volt az ő sajátja, érdeme. Azóta sincs hozzá fogható plakátcsináló litografusunk. A japán estampe-okkal vetekednek az övéi. Ha Chéret-nek tulajdonithatjuk a legegyszerübb eszközökkel előállitott plakátot, ugy Lautrec-é a tökéletesités érdeme. Művészi kvalitásban hasonlithatatlanul fölötte áll Chéret-nek.”
Forrás: Rippl-Rónai József emlékezései
