Szeptember 11-én napnyugtakor kezdődik az 5787. zsidó év, amelynek első napjai az újrakezdés, az önvizsgálat és a remény jegyében telnek.
A Rós Hásáná – héberül Ros Hásáná, vagyis „az év feje” – a zsidó vallási év egyik legfontosabb ünnepe. A zsidó naptár szerint 5787. tisri hónapjának első két napja, vagyis 2026-ban szeptember 12–13., az új esztendő köszöntésének ideje. Az ünnep azonban már szeptember 11-én, napnyugtakor kezdetét veszi, és szeptember 13-án este ér véget.
A zsidó hagyomány szerint Rós Hásáná egyben a világ és az ember teremtésének évfordulója. Nem pusztán vidám újévköszöntés: az ünnep a visszatekintés, az önvizsgálat, a bűnbánat és a lelki megújulás időszaka is.
Négyféle újév a zsidó hagyományban
A zsidó naptárban nem egyetlen újév létezik. A hagyomány négy különböző újévet tart számon, amelyek közül a legfontosabb a zsinagógai újév, Rós Hásáná.
Az ünnepet több elnevezéssel is illetik. A „kürtharsogás napja”, az „ítélet napja” és „a világ születésnapja” elnevezések mind az ünnep különböző jelentéseire utalnak. A luniszoláris zsidó naptár miatt időpontja évről évre változik a Gergely-naptárhoz képest.
A sófár hangja
Rós Hásáná egyik legfontosabb szertartása a sófár, azaz a hagyományosan kosszarvból készült kürt megfújása. Hangja egyszerre hív imára, ébreszt lelkiismeretet és jelképezi a megtérést.
A sófárhoz számos bibliai és történelmi jelentés kapcsolódik. A hagyomány szerint hangja a sínai kinyilatkoztatáskor is felhangzott, és a messiási idők eljövetelének jelképe is. A sófár történetéhez a magyar történelemhez is közel álló mozzanat kapcsolódik: 1967-ben, Jeruzsálem óvárosának elfoglalását követően a sófár hangja is elhangzott a Siratófalnál, amely a zsidó közösség számára különösen megrendítő pillanat volt.
Méz, alma és gránátalma az ünnepi asztalon
Rós Hásánához különleges ételek is kapcsolódnak. Az egyik legismertebb szokás, hogy mézbe mártott almát fogyasztanak, azzal a reménnyel, hogy az új esztendő édes és jó lesz.
Az ünnepi asztalon megjelenhet gránátalma, datolya, tök, csicseriborsó és póréhagyma is. A hal szintén fontos szimbólum, gyakran egészben, fejével együtt kerül az asztalra. A hétköznapokon megszokott hosszúkás, sós kalács helyett ilyenkor gyakran kerek, édes barheszt sütnek: a körforma az év körforgását és a teljességet idézi.
Táslich – a hibák vízbe vetése
Közép-Európában, így Magyarországon is ismert a Táslich szertartása. Rós Hásáná első napján – ha az szombatra esik, akkor a következő napon – a hívek vízparthoz vonulnak, és kenyérmorzsát szórnak a vízbe.
A gesztus szimbolikus: az ember mintegy a vízbe veti az elmúlt időszak hibáit és vétkeit, hogy megtisztulva kezdhessen új esztendőt.
Rós Hásáná nem önmagában álló ünnep. Ezt követi a tíz bűnbánó nap, amelynek végpontja a zsidóság egyik legszentebb napja, Jóm Kippur, az engesztelés és a megbocsátás napja.
A két ünnep közötti időszak a megtérés és az önvizsgálat jegyében telik. A hagyomány szerint ekkor az ember számot vet önmagával, igyekszik rendezni kapcsolatait, bocsánatot kérni azoktól, akiket megbántott, és jó szándékkal tekinteni az előtte álló esztendőre.
Az új év mint új kezdet
Rós Hásáná így egyszerre ünnep és lelki út: nemcsak egy új év kezdődik, hanem lehetőség nyílik arra is, hogy az ember újragondolja, mit visz tovább a múltból, és min szeretne változtatni. Az ünnep egyik legfontosabb üzenete éppen ezért ma is egyetemes érvényű: az újrakezdéshez először önmagunkkal kell számot vetnünk.
