Nyolcvannégy éves korában elhunyt Ken Russell.Abrit filmrendező nem csak polgárpukkasztóalkotásai által letthíres,különc viselkedésével jó néhányszor megbotránkoztatta a közönségét.
Ken Russell 1927-ben született Southamptonban. Fiatalon különböző művészeti ágak felé fordult, játszott színi előadásokban, táncolt színpadon, majd a képi megközelítés kezdte érdekelni, először fotózni kezdett, majd az 50-es években rövidfilmeket, majd dokumentumfilmeket rendezett. Alkotásai munkája kivétel nélkül merészséget, provokatív alkotásai gyakran tették próbára a közönség és a kritikusok türelmét.
„Russell 84 esztendős korában egy londoni kórházban halt meg vasárnap – közölte hétfőn fia, Alex Verney-Elliott. – Apám békésen távozott. Egy sor szélütésen esett át. Mosollyal az arcán halt meg” – fűzte hozzá.
A zene központi szerepet játszott filmrendező, forgatókönyvíró, színész és producer Russell számos filmjében, köztük az 1970-es Zenerajongók vagy az öt évvel később bemutatott Lisztománia és a Tommy című munkájában is.
Rendezőként a Szerelmes asszonyok című filmért Oscar-díjra jelölték 1971-ben. A D. H. Lawrence regénye nyomán készült alkotás pályafutása egyik legsikeresebb munkája lett, amelyben olyan kiváló színészek játszottak, mint Oliver Reed, Glenda Jackson, Alan Bates és Jennie Linden.
Russell gyerekkorától vonzódott a mozihoz. Kadétiskolába ment, később a légierőhöz került, de a katonaság nem az ő világa volt, a komolyzenét szerette. Leszerelése után balettozni tanult, de felhagyott vele, mert úgy gondolta nem elég tehetséges, majd a színészettel, később a fényképezéssel próbálkozott. Amatőr filmjei nyomán a BBC-nél kapott munkát, rövidfilmeket készített elsősorban művészeti témákról, művészekről. Többek között John Betjeman költőről, Spike Milligan színészről és Shelagh Delaney drámaíróról forgatott portréfilmet.
„Mikor aztán elfogytak a kortárs művészek, belefogtunk, hogy már elhunyt művészekről, olyanokról mint Prokofjev, forgassunk hosszabb filmeket” – mondta el egy alkalommal a rendező. Mint felidézte, eleinte csak fényképeket, legfeljebb híradófelvételeket használhattak a filmekhez, de később ezekből a száraz, tényszerű portrékból egy óránál is hosszabb, igazi színészekkel eljátszott rendhagyó életrajzi alkotások nőttek ki.
Provokatív ábrázolásmódja jelenik meg 1967-es Dante’s Inferno című BBC-nek készített filmjében, amelyben Dante Gabriel Rossetti költőnek a feleségéről alkotott idealizált képe mellé helyezte a valóságot az asszony kábítószer-függőségéről. Egy 1970-es filmje még tovább ment: a The Dance of Seven Veils: A Comic Strip in Seven Epizodes című munkájában Richard Strauss zeneszerző a film egyik jelenetében a Rózsalovagot vezényli, miközben SS katonák egy zsidót kínoznak.
