80 éve, 1934. július 25-én Bécsben az osztrák fasiszták államcsínyt kíséreltek meg, amelynek során meggyilkolták Engelbert Dollfuss osztrák kancellárt, aki 1932-től volt hatalmon.
1892. október 4-én született az alsó-ausztriai Texingben. Befejezetlen teológiai tanulmányok után az első világháborúban az olasz fronton harcolt, és számos kitüntetést kapott. A háború után Bécsben és Berlinben jogi tanulmányokat folytatott, majd 1927-ben az alsó-ausztriai mezőgazdasági kamara elnöke, 1930-ban az osztrák szövetségi vasutak elnöke, a következő évben mezőgazdasági miniszter lett. Karl Buresch kancellár kormánya a gazdasági válság tetőfokán, 1932-ben megbukott, ezután Dollfuss kapott kormányalakítási megbízást. A Keresztényszocialista Pártból, a nagynémet, de nem náci jellegű Landbundból és a jobboldali Heimatblockból (Hazafias Blokk) alakított koalíciós kormánya kis többséget élvezett a törvényhozásban.
Dollfuss úgy vélte, hogy az idő túlhaladta a szociáldemokrata és a kereszténydemokrata párt versengését, amely az 1918 után függetlenné vált Ausztria történetének első évtizedét jellemezte. Független, keresztény, német Ausztriát hirdetett, nem csatlakozott a német vámunióhoz, amiben az is motiválta, hogy Ausztria nagy összegű kölcsönt kapott a Népszövetségtől, és tartott a nyugati hatalmak ellenlépéseitől is. Rendszere egyre inkább tekintélyuralmi jegyeket öltött, 1933-ban egy bizalmatlansági indítvány után kiiktatta a parlamentet, ettől kezdve szükségrendeletekkel kormányzott, hivatásrendi, korporatív, autoriter államának vezető politikai ereje az általa alapított Hazafias Front volt.
Külpolitikájában olasz orientációt követett, de ezt beárnyékolta az első világháború után Olaszországhoz került, németajkú Dél-Tirol helyzete körül állandósult vita. Az 1933 elején hatalomra került Hitlerrel gyorsan szembekerült, az év szeptemberében elutasította annak 12 pontos ultimátumát, amely feltételeket szabott Ausztria önállóságának elismerése fejében. Az osztrák nácik ezután terrorcselekmények tömegével igyekeztek destabilizálni az általuk német belföldnek tekintett Ausztriát, amiben hallgatólagosan a hadsereg is támogatta őket.
1934 februárjában munkáslázadás robbant ki Bécsben, Linzben és Stájerországban, amit Dollfuss 300 halott árán levert, majd statáriumot rendelt el, feloszlatta a szakszervezeteket, leszámolt a szociáldemokratákkal, és betiltotta a náci pártot is. Május 1-jén új, korporatív alkotmányt hirdetett ki, amely szinte diktatorikus kormányzást tett lehetővé. A Németországból támogatott nácik ellen azonban még ez is kevés volt: a hitleristák 1934. július 25-én elég erősnek érezték magukat a hatalom átvételéhez. Megostromolták a rádiót és a kancelláriát, beolvasták a kancellár kierőszakolt lemondását. Dollfuss menekülni próbált, de két lövés eltalálta, a hivatalában vérzett el. Az államcsíny maga nem sikerült, de az azt követő események örökre nyomot hagynak a világ történelmében.
A fegyveres harc tovább tartott, különösen vidéken, és 269 halálos áldozatot követelt. Az új kancellár Kurt von Schuschnigg lett, aki Dollfuss politikáját folytatta, de rugalmasabban. Az Anschluss ezzel csak elhalasztódott: négy év múlva, 1938. március 12-én Hitler bevonult Ausztriába.
A kis termete miatt „Millimetternichnek” is nevezett Dollfuss személye még ma is politikai viták tárgya, egyesek szerint a nemzeti szocializmus elszánt ellenfele, Ausztria függetlenségének engesztelhetetlen harcosa, mások szerint az „ausztrofasizmus” előfutára volt.
