Családtagjai, barátai, kollégái és tisztelőinek sokasága kísérte utolsó útjára Garas Dezső Kossuth-díjas színművészt, a Nemzet Színészét, a Nemzeti Színház társulatának tagját a Farkasréti temetőben szerda délután.
„A magyar színjátszás egyik legnagyobb egyéniségétől búcsúzunk most, mély fájdalommal, megrendülve” – mondta Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter a 77 éves korában, hosszan tartó betegség után december 30-án elhunyt színész ravatalánál. Mint mondta: Garas Dezső teljes életet élt, alázattal és szakmai tökéllyel játszotta szerepeit, és már életében halhatatlanná vált.
Garas Dezsőt a Nemzeti Színház társulatának nevében Alföldi Róbert igazgató búcsúztatta, emlékét megidézte Törőcsik Mari színművész és Sándor Pál filmrendező is.
Gordon Gábor, az Élet Menete Alapítvány elnöke, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége és az alapítvány képviseletében mondott beszédet a művész sírjánál.
Garas Dezső Kossuth-díjas színművész, a Nemzet Színésze, a Nemzeti Színház társulatának tagja hetvenhét éves korában, hosszan tartó betegség után hunyt el.
Garas Dezső haláláról emlékeztek meg alkotótársai
„Az ő elmenetele nekem olyan fájó pont, hogy nem tudok úgy beszélni róla, mint bármely, különben nagyon szeretett kollégámról” – mondta Törőcsik Mari, hozzátette, hogy Garas Dezső jó barátja volt, először vele lépett a Nemzeti Színház színpadára.
„Úgy volt, hogy nem lép föl többet, de én megkértem, hogy jöjjön be a kedvemért. A Jó estét nyár, jó estét szerelemben velem játszott utoljára” – emlékezett a színésznő.
Garas Dezső az idén december 20-án lépett utoljára színpadra Fejes Endre-Presser Gábor Jó estét nyár, jó estét szerelem című darabjában, a Nemzeti Színházban.
Garas Dezső a főiskolán egy évvel felette járt, s onnantól kezdve figyelték egymás pályáját – tette hozzá. „Azt hiszem, az ország egyik legjobb színésze volt” – fogalmazott Bodrogi Gyula, aki szerint Garas Dezsőnek nem volt olyan szerepe, amire akár csak egy percig is, azt lehetett volna mondani, hogy nem neki való.
Szavai szerint Garas Dezső csodálatos színész, és nagyon határozott, nagyon egyenes, tiszta ember volt. Bodrogi Gyula nyilatkozatának végén azt mondta, elhunyt pályatársa „őrületesen hiányzik” neki.
Alkotótársa, Garas Dezső halálával saját életének egy részét is elveszettnek érzi Maár Gyula filmrendező. „Szörnyű, hogy ezekre a dolgokra, annyira elkoptatott kifejezések vannak – „örökre megőrizzük emlékedet”, „hiányozni fogsz” – ezek képtelenek kifejezni azt a valódi állapotot, amit egy ilyen esemény okoz. Egyszerűen az ember életének egy része pusztul el” – mondta Maár Gyula.
Felidézte, hogy sokat dolgoztak együtt Garas Dezsővel. Két olyan közös munkájuk is volt – a Malom a pokolban (1987), és a Hoppá (1993) című film -, amelyért a színész a filmszemlén megkapta az év legjobb alakításáért járó díjat.
„Azt elmondani, hogy szakmailag mit tartok róla? Az evidens” – fogalmazott a filmrendező, hozzátéve, hogy nem volt mindig könnyű együtt dolgozni, hiszen a másik embert minden rezdületében nem lehet követni, így voltak köztük ellentétek is bizonyos dolgokban. „Azok persze ma nevetségesek, semmivé válnak” – jegyezte meg Maár Gyula. „Nekem nagyon nagy megrendülés és feleségemnek, Törőcsik Marinak is, aki évtizedeket vele együtt élt át, Vasziljevet, Ljubimovot, Major Tamást” – sorolta a rendezőket, a rengeteg közös munkát, emléket.
