„Rockzenésznek vallom magam, de mást is el tudok viselni. Minden zenét lehet jót csinálni, ízléssel és tudással” – vallotta a 68 éves korában meghalt Somló Tamás zenész, énekes, dalszerző, az LGT tagja.
Meghalt Somló Tamás zenész, énekes, dalszerző, a magyar könnyűzenei élet kiemelkedő alakja. A Locomotiv GT tagját 68 éves korában, évek óta tartó betegség után keddre virradóra érte a halál – közölte Presser Gábor, az LGT vezetője a család és a zenekar felhatalmazásával. Somló Tamás énekes, fúvós, basszusgitáros, artista – ahogy mondogatta, zenebohóc – a hazai rock egyénisége volt. Tagja volt az Omegának, Kex-nek, LGT-nek, és gyakran fellépett szólóban.
„Mindig utazni akartam”
A zene révén került kapcsolatba az artistaélettel. A VIII. kerületben született művész apja hegedült – ő szorgalmazta a zenetanulást -, bátyja is harmonikázott. Artistaiskolába járt, ahol megismerte Horváth Charlie-t, akivel jó barátságba került.
A hegedűről 13-14 évesen váltott szaxofonra. Flamm Ferenccel megalakították az Atlasz zenekart, a nagy Atlasz elődjét. Beatlest, Rolling Stones-t játszottak, meg amit a Luxemburg rádióban hallottak. – Szaxiztam, csörgődoboztam, Egyre többen jöttek velünk, a „vad” srácokat megszelídítette a zene – emlékezett vissza 60. születésnapján.
Az Omegába bátyja vitte le, egy ideig még játszott az Atlasszal is: „Mondtam: ha befejezem a sulit, világgá megyek. Mindig utazni akartam.”
Az Omega, mint a többi banda, azt játszotta, amit a „Luxin” hallott, leírták a szöveget, a hangszerelést. Rolling Stones-okat, Tom Jones-t játszottak, a Metro Roy Orbison-t, Beatlest. Nagy váltás volt, amikor az Illésék a saját számaikat kezdték el játszani, addig ők is Beatlest játszottak. Somló szerint a legjobb „Beatles-utánjátszó banda” a Sankó volt. Nehezen lehetett lemezekhez jutni, a gyakran légkörös Luxi volt az egyetlen forrás.
Befejezte az artistasulit, az Omegába akkor lépett be Presser, Mihály Tamás, amikor ő 3 év után elment. 1966 után márciustól októberig, a cirkuszi szezonban külföldre járt, néha beszállta az Omegába, amikor beindultak a saját számok, már nem, de összejártak.
A Luxor társulattal – 3 lány, 2 fiú – artistaként járta a világot Angliától, Dél-Amerikáig, nagyon élvezte. Két év után szétszéledt a csapat.
Ismét a zenét választotta, ezúttal a Kex együttessel, Baksa Sós Jánossal. „Nagy fazon volt, görcsbe voltunk a nevetéstől, a közönség is” – emlékezett vissza Somló. – „Félórás magánszámai közben játszottunk Stevie Winwoodot. Figyelték a zenekart, nem értették az intellektuális szövegeket. Kitiltottak a rádióból, tv-ből, lemezgyárból. Baksa zokon vette, disszidált. Most Berlinben él, grafikus lett belőle. Veszprémben volt kiállítása a nyáron.”
Jött a Non Stop 72-től, itt saját számokat játszottak (Szelíd tüzek, Szép Margit), a polihisztor Zádor István volt a vezetője, Viktor Máté kívülről segítette a csapatot dalokkal, koncertezett, intézte a felvételeket. Az LGT-ből 73-ban elment Frenreisz Károly, ekkor hívták, azonban a Non Stopban frontember volt, meg kellett beszélni, és „egy sörözés után elengedtek”.
A Bumm-lemez, a Popfesztivál jó időszak volt a banda számára. Laux József szervezte meg az angliai turnét, a lemezfelvételt, és az amerikai Jimmy Miller, a Rolling Stones korábbi menedzsere dolgozott velük. 4 és fél hónapra Amerikába mentek a CBS-hez, ABC-hez. „Az első kommunista rock & roll zenekarként nagy szám voltunk.” Los Angelesben újabb angol nyelvű lemezt csináltak, de Barta kiszállt. A szerződés szerint 3 év alatt 3 lemezt, 3 turnét kellett volna csinálni, tagot csak az engedélyükkel lehetett cserélni, ám Bartát nem érdekelte. Meghiúsult a lemezszerződés. 1975-ben Karácsony János érkezett az LGT-be, amivel más lett a hangzás.
Laux ’78 után ment el Amerikába. „Ő volt a banda lelke, sokáig rágódtunk Presserrel, folytassuk-e” – idézte fel. Végül jött Solti a Generálból. Laux felesége, Adamis Anna helyett Dusán lett a szövegíró Presser Gábor ajánlatára. Végül a az együttestagok egybehangzóan úgy gondolták, hogy Zorán csoda dolgokat csinált, s Rádió című dala is zseniális volt. Akkor készült Sándor Pállal a tv-filmük, visszatért az élet a bandába. Az Ellenfél nélkül lemezt megint nem fogadták jól, felfüggesztették a működést. Somló Tamás Dániában próbált szerencsét, külföldiek között zenekarban játszott.
„Rockzenésznek vallom magam, de mást is el tudok viselni. Minden zenét lehet jót csinálni, ízléssel és tudással” – fogalmazott. A hangszerek közül a szaxofont szereti a legjobban. Somló Demjént és Charlie-t érzi közel magához a magyar zenei életből. „Rózsi zseni, olyan dalokat ír, hogy tanítani fogják. Magyarul úgy énekel, mint talán senki, fantasztikus a hangja, szövegei. A koncertjein minden generáció ott van. Zorán szólóban fantaszikus.”
