Oldás és kötés, Szegénylegények, Csend és kiáltás, Fényes szelek, Égi bárány, Még kér a nép… Egy nagyszerű ember és rendező, Jancsó Miklós barátai, munkatársai és tisztelői elevenítik fel emlékeiket a Hadik Irodalmi Szalonban.
„Ő meg, az „Öreg” volt nekem – meg még nagyon sok mindenkinek – (nekünk) jó-kedves-korholó-nevelő-tanító-szemnyitó-féltő-példázó-éneklő-szivarozó-liberalizáló-meghallgató-barát-viccmondó-kedvcsináló-lényeglátó-lényegláttató-boritató-vitaprovokáló-hallgató és hallgattató-éneklő-hazaismerő-föl- és megmutató APÁM/NK.” (Galkó Balázs: Árva-Balázs, r.)
Jancsó Miklós Emlékest
2014. január 31-én hunyt el a magyar filmtörténet egyik legjelentősebb rendezője, Jancsó Miklós, a cannes-i díjas és kétszeres Kossuth-díjas magyar filmrendező, forgatókönyvíró, akit egy világ szeretett és most gyászol.
A Hadik Irodalmi Szalon fennállása óta igyekszik a kortárs irodalmi, művészeti élet történéseire, új kötetekre, pályaindulásokra, s egyben szomorú eseményekre is reagálni. Februárban változtatva az eredeti műsorterven, a tisztelt és szeretett rendezőre emlékezve február 26-án Jancsó Miklós Emlékestet tartanak a Hadik Irodalmi Szalonban.
Az esten a rendező barátai, munkatársai, tisztelői beszélgetnek Juhász Annával – többek között – Mészáros Márta Kossuth-díjas és Balázs Béla-díjas magyar filmrendező és forgatókönyvíró, aki Jancsó Miklós felesége volt. Mellette Galkó Balázs, aki Jancsó Miklós számtalan filmjének visszatérő szereplője, illetve Makk Károly, Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar filmrendező, forgatókönyvíró, színész, érdemes és kiváló művész, aki együtt járt a Filmművészeti főiskolára Jancsóval, s a Szeressük egymást gyerekek! című szkeccsfilmben dolgoztak együtt.
Az esten zenei betétek mellett részleteket mutatnak be Jancsó Miklós filmjeiből.
„Még kér a nép”
Jancsó Miklós (1921-2014) első önálló játékfilmjét, A harangok Rómába mentek címmel 1958-ban készítette el. Első jelentős játékfilmje az Oldás és kötés volt, az Így jöttem pedig már az összes jancsói stílusjegyet magában foglalta: a szokatlanul hosszú beállításokat, a nagy tért befogó, horizontális kameramozgást, a képek erős vizuális hatással bíró megkomponáltságát.
Az 1965-ös Szegénylegényeket Cannes-ban is bemutatták, e filmjével indította az egész életművén végigvonuló gondolatiságot: az egyén és a hatalom, a hatalom és a közösség viszonya, a szabadság és a zsarnokság között feszülő ellentét filmes ábrázolását.
A hatvanas években forgatott filmjeiben – Csend és kiáltás, Fényes szelek, Égi bárány – elsősorban a magyar történelem különböző időszakaira koncentrált. 1972-ben a Még kér a nép című filmjéért a Cannes-i Filmfesztiválon megkapta a legjobb rendezés díját, 1979-ben pedig életműdíjat kapott Cannes-ban.
A kilencvenes évek közepétől a „Kapa-Pepe” filmekben a bohóctréfa, a blődli eszközeivel dolgozott, a beállítások is megrövidültek. Utolsó játékfilmjét, a keserűen ironikus Oda az igazságot a 2010-es filmszemlén mutatták be, 2011-ben rendezőként közreműködött a Magyarország 2011 című szkeccsfilmben is.
