165 éve, 1848. november 16-án Gábor Áron felajánlotta, hogy a honvédsereg számára ágyúkat gyárt.
„Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva.
Indulnak már a tüzérek messze a határba.
Nehéz a rézágyú, fölszántja a hegyet-völgyet,
Édes rózsám, a hazáért el kell válnom Tőled.”
1848 novemberében Székelyföld területe – Háromszék kivételével – a császáriak kezére került, a sikeres ellenállásra kevés remény volt. Súlyosbította a helyzetet, hogy a magyar sereg nem rendelkezett tüzérséggel.
1848. november 16-án Sepsiszentgyörgyön népgyűlést tartottak, mert Puchner császári tábornok feltétel nélküli megadásra szólította fel a várost. Gábor Áron, aki korábban pattantyúsként, majd a bécsi ágyúgyárban is szolgált, a probléma orvoslását ígérte. Bár számos kétely merült fel, a terv végrehajtásához megadták a szükséges támogatást. Amikor már-már a város feladása mellett döntöttek, Gábor Áron felajánlotta, hogy a fülei hámorban ágyúkat gyárt. Szavait a székelyek nagy lelkesedéssel fogadták.
Az első lövegeket maga Gábor Áron készítette el. A megfelelő eszközök hiánya miatt az ágyúkat sajátos eljárással készítették: először fából kifaragták és esztergálták a mintát, majd kettévágták, és agyagba nyomták. Az agyag megszáradása után a két részt összeillesztették, és vaskapcsokkal rögzítették úgy, hogy egy agyaggal bevont farudat helyeztek a cső hossztengelyébe. Végül az üreget kiöntötték. Bár ez a szükségmegoldás eredményes volt, nem volt túl tökéletes, még kevésbe szép. A furat rendszerint tág lett, és a vízszintes öntés miatt az öntvény nem lett elég tömör, ami csőrobbanáshoz vezethetett.
November 23-án ismét gyűlést tartottak Sepsiszentgyörgyön, hogy döntsenek a fegyveres ellenállás kérdéséről. Itt Dobay Károly ezredes lekezelően nyilatkozott a lövegekről. Gábor Áron november 28-án mutatta be első ágyúját. A négy ló vontatta löveget, miután átvonult a városon, egy dombon állították fel. Készítője személyesen állt az ágyú mögé, és első lövése a cél kellős közepébe talált, ami nagy lelkesedést váltott ki a szemlélőkből.
November-december folyamán, immár Turóczi Mózes irányítása mellett, egy másfél fontos rézágyút, két 6 fontos vaságyút és négy 3 fontos rézágyút öntöttek és láttak el megfelelő felszereléssel. A székelyföldi ágyúgyártás és a tüzérség szervezése tovább folyt, Kézdivásárhelyen 63 bronzágyút öntöttek, illetve szereltek fel, és a tüzérek képzésére iskolát létesítettek. A székelyföldi ágyúkat ekkoriban a Kárpátok átjáróinak biztosítására használták fel, jó néhányat pedig Bem seregéhez küldtek.
Gábor Áron tüzértiszt 1849. július 2-án a kökösi csatamezőn vesztette életét.
