1505. szeptember 15-én született Brüsszelben Habsburg Mária, Magyarország királynéja, Németalföld kormányzója, a mohácsi csatában elesett II. Lajos király özvegye.
A Magyarországon kívül mindenütt „Magyarországi Mária”-ként ismert királyné személye, országok fölött átívelő életútja, politikai pályája és egész Európát behálózó családi kapcsolatrendszere izgalmas téma a mai Európa számára.
Habsburg I. (Szép) Fülöp, Kasztília királya, IV. Fülöp néven a Németalföldi tartományok uralkodója és osztrák főherceg (1478–1506) és II. (Őrült) Johanna kasztíliai és I. Johanna néven aragóniai királynő (1479–1555) ötödik, legkisebb gyermeke korán a hatalmi játszmák szereplője lett: az egyre befolyásosabb Habsburgok általa remélték a magyar trónt megszerezni.
I. Miksa császár és Ulászló magyar és cseh király (természetesen a magyar rendek háta mögött) 1506-ban megállapodtak, hogy Ulászló lánya, Jagelló Anna Miksa unokájához, Ferdinánd főherceghez megy, míg Ulászló fia, II. Lajos magyar király Máriát veszi el. A szerződés azt is kikötötte, hogy a szerződő uralkodóházak bármelyikének kihalása esetén a trón a másikra száll. A csecsemő Lajost és Máriát eljegyezték, a jelképes esküvőkre 1515 nyarán Bécsben került sor, amikor az akkor alig kilencéves Lajos herceg oltárhoz vezette a nála egy évvel idősebb Máriát. Az igazi esküvőt 1522 januárjában tartották Budán.
Mária a kortársak szerint a mulatságokat és táncot kedvelő, életvidám fiatalasszony volt. Sőt, egyes jelentések szerint túlságosan is szabadosan értelmezte az erkölcs fogalmát, a magyar urak csak latruncula (szajha) néven emlegették, beszélték hogy több udvari emberrel is viszonyt folytatott, bár erre bizonyíték nincs. Férje különösebben nem nyűgözte le: Lajos csenevésznek született gyámjai kicsapongó életre bíztatták. Könnyelmű, tehetetlen uralkodó lett belőle, aki annyira tékozolta az egyébként is megcsappant jövedelmeket, hogy Mohács előtt már evőeszközre sem jutott pénze.
Az 1526-os mohácsi csatában Lajos odaveszett – valószínűleg menekülés közben a megáradt Csele patakba fulladt, de azóta is tartja magát a feltevés, hogy meggyilkolták. A tettes állítólag Szapolyai János erdélyi vajda volt, aki csak Lajos halálával kerülhetett a magyar trónra. Az özvegyen maradt királyné anélkül, hogy Buda védelmére bármilyen intézkedést tett volna, Pozsonyba menekült. Bár bátyja, I. Ferdinánd osztrák főherceg tartott tőle, hogy húga enged a királyságra törő daliás Szapolyainak, az hiába kérte meg háromszor is kezét, Mária hű maradt a dinasztiához.
Az idegen uralkodókba belecsömörlött magyar rendek 1526. november 5-én királlyá választották Szapolyait, de Mária ebbe nem nyugodott bele. November 25-én ő is országgyűlést hívott össze Pozsonyba, a kiküldött meghívókat pedig visszadátumoztatta októberre. A tanácskozást szabályszerű vesztegetési és ígérgetési hadjárat előzte meg, de Ferdinánd a biztonság kedvéért tízezer fegyverest is felvonultatott. A kívánt eredmény nem maradt el, december 17-én őt is magyar királlyá választották. A koronázásra szinte napra pontosan egy évvel Szapolyai megkoronázása után, 1527. november 11-én került sor, Ferdinánd trónusa mellett ott állt Mária királyné is.
Mária magyarországi szerepe ezzel véget ért.
Fivérei nem bíztak benne, el akarták távolítani: 1530-ban másik bátyja, V. Károly császár a távoli Németalföld kormányzójának nevezte ki. Máriának ugyan komoly ellenérzései voltak, de most is alávetette magát a dinasztia érdekeinek és zokszó nélkül elfoglalta új helyét. A korábban lutheránusság gyanújába keveredett Mária ügyesen lecsendesítette a reformáció keltette lázongásokat, vallási türelme és a művészetek pártolása révén komoly népszerűségre tett szert a tartományban. Élete szigorúan megszabott keretek között, az etikettnek megfelelően folyt. Magyar kapcsolatai nem szakadtak meg teljesen: udvarában élt Oláh Miklós, aki itt írta történeti munkáit.
Mária megfogadta, hogy özvegyi fátylát többé nem teszi le, s ígéretét 32 évvel később bekövetkezett haláláig megtartotta. Kérője több is akadt, de ő valamennyit kikosarazta, Mohács után készült portréin csakis fehér özvegyi fejkendőben ábrázolták. Férje szívét arany urnában őrizte és mindig magával hordta, Lajosról végrendeletében is a hűséges szeretet hangján emlékezett meg. 1555-ben V. Károly példáját követve ő is lemondott, és Spanyolországba vonult vissza. Végső napjait magányosan, bűnbánatba merülve töltötte, s pár héttel imádott bátyja, V. Károly után, 1558. október 18-án ő is meghalt Valladolidban. Először egy itteni templomban temették el, majd 1574-ben II. Fülöp spanyol király átvitette koporsóját az Escorialba. Az egykori Habsburg-uralkodók országaiban ma is Magyarországi Máriaként emlegetik, 1993-ban Hollandiában nagyszabású kiállítást rendeztek tiszteletére.
