„Meghalt Mátyás király, oda az igazság!” 530 éve hunyt el Hunyadi Mátyás, a középkori magyar állam legnagyobb királya, akinek a neve a mai napig népmesékben és legendákban él tovább. Halálának körülményei a mai napig találgatásokra adnak okot.
1490. április 6-án hunyt el Bécsben Mátyás király, halálának körülményeit a mai napig kutatják. Így írt E. Kovács Péter Mátyás. A reneszánsz király című művében Hunyadi Mátyás haláláról.
„Az 1490-es év nagyhetének kezdetét a király és kísérete Bécsben ünnepelte. Virág-vasárnap (április 4.) az összes követ, a pápai legátus és valamennyi főrend társaságában Mátyás gyaloghintón vitette magát a Burg erkélye alatt építtetett emelvényre, ahol a szokásos szertartásokhoz egy pompásan feldíszített oltárt emeltek. Az istentisztelet után Mátyás trónja elé hívatta a velencei követet, Domenico Bollanit, akit lovaggá ütött, aranyos ruhával és felkantározott lóval ajándékozott meg. Bonfini szerint amint egy hatórás eseménysor végeztével: »Minthogy addig még semmit sem evett, gyengeség vett erőt rajta; belső szobáiba vonult vissza. Még három óra hosszat nem reggelizett, mert rossz volt a gyomra. A királynét is várta, ki az ünnepen a város templomait látogatta. Míg reá várakozott, hogy valamit egyék s erőtlenségét elmulassza, Péter kulcsárral picenói fügét hozatott. Ez azonban állott, romlott volt. Mikor a király megízlelte, úgy felháborította az ostoba kiszolgálás, hogy haragra lobbant. Eközben érkezett meg a királyné; tőle telhetően csillapítja, csendesíti, nyugtatja férjét. A királyné az ebédre terelte a szót, s mindenféle ízletes étekkel szolgált neki, de ő nem nyúlt semmihez. Azt mondja, feje szédül, szeme homályosodík. Hálószobájába viteti magát. Ekkor hirtelen szélütés éri.«
Mátyás haláltusája két napig tartott. Közvetlen környezete – Beatrix királyné, unokatestvérei, Geréb Péter és Mátyás, Nagylucsei Orbán egri püspök, Bakócz Tamás kancellár, Szapolyai István ausztriai főkapitány, Báthori István erdélyi vajda és természetesen Corvin János – megdöbbenve figyelte a mindössze 48 esztendős király utolsó óráit. A gondos orvosi ápolás ellenére Mátyás csak pillanatokra tért magához. Április 6-án fekete lobogó jelezte: Magyarországnak új királyt kell választani. »A harmadik napon, kedden, mely Marsról kapta nevét – írja Bonfini -, délelőtt hét és nyolc óra között, miközben egyre hörgött, s mintha Isten bocsánatáért esedezne, különböző jelét adta őszinte bűnbánatának, hányás közben végül kilehelte lelkét. Haláltusájakor gyomrában hirtelen diónyi gömb támad, emelkedik, s csuklást okozva torka irányába tart. Midőn nyeldeklőjéhez ér, a király nyomban kiadja lelkét. […] Sok csodajel jelezte halálát. Már az előző év január elseje után megdördült az ég. Halála után a Duna szokatlanul megáradt; sok part menti falvat és várost öntött el, hogy a török betörés ellen megvédje Pannóniát, ha már az ország oltalmazója nem védelmezheti. A Budán őrzött oroszlánok a király halála napján kimúltak. Ekkor Budán a Corvinus-ház címerének madarát, hollót egyetlenegyet se láttak, míg Fehérvárt, a magyar királyok temetkezőhelyén annyi holló károgott, hogy ebből már mindenki könnyen sejthette a király halálát. De a jósok és matematikusok is mondták, hogy meghal ebben az esztendőben.«
A befagyott Duna jegén választották királlyá
Hunyadi Mátyás 1443. február 23-án született Kolozsvárott. A törökverő Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet második fia kiváló nevelést kapott, több nyelven beszélt és olvasott. Ifjúsága kalandok és cselszövések közepette telt: tizenhárom éves volt, amikor apja az 1456-ban kivívott nándorfehérvári diadal után pestisben meghalt. A gyenge V. (Utószülött) László király ezután a Hunyadiak vetélytársát, Cillei Ulrikot nevezte ki országos főkapitánnyá, akit az idősebb Hunyadi fiú, László egy elfajult vita végén megölt. A bosszúra éhes Garai–Cillei liga befolyása alatt álló király ezután László fejét vétette, majd a fegyvert ragadó Hunyadi hívek elől Prágába menekült, s a foglyul ejtett Mátyást is magával vitte.
V. László 1457-ben váratlanul meghalt, s a magyar rendek az 1458. januári rákosi országgyűlésen (a legenda szerint a befagyott Duna jegén) az alig tizenöt éves Mátyást választották királlyá. Kiszabadításához azonban diplomáciai manőverekre volt szükség, s végül az az egyezség született, hogy Mátyás Podjebrád György cseh király lányát, Katalint veszi feleségül. Idehaza az új király anyja és nagybátyja, Szilágyi Mihály megígérték, hogy nem állnak bosszút László meggyilkolásáért. A Garaiak megtarthatták javaikat, Szilágyi Mihályt a király kiskorúsága miatt öt évre kormányzóvá választották.
A hazatért Mátyás koronászására végül 1464-ben került sor, miután Frigyes tetemes összeg fejében visszaadta a koronát, s azt is feltételül szabta, hogy ha Mátyás fiú örökös nélkül halna meg, a magyar trón a Habsburgokat illesse meg.
Mátyás uralkodásának első szakasza a hatalmának megszilárdításáért vívott küzdelemmel telt. A bárók megfékezése után a fontosabb tisztségekbe saját híveit ültette, köztük akár polgárokat és köznemeseket is, ha azok elég tehetségesnek mutatkoztak. Hatékonyabbá tette az államszervezetet, megreformálta az államháztartást, értékálló aranypénzt veretett. A túlzott adóztatás, a rendeket mellőző kormányzás elégedetlenséget keltett a főnemesek között, 1471-ben Vitéz János esztergomi érsek vezetésével összeesküvést is szőttek ellene, amit Mátyás kemény kézzel fojtott el.
Az „igazságos” Mátyás király
Hatalmi törekvései között szerepelt a császári cím megszerzése is, ennek érdekében előbb Csehországban háborúzott. 1468-as hadjárata kedvezően indult, és jóllehet a katolikus cseh rendek királlyá választották, csak Morvaországot és Sziléziát sikerült elfoglalnia. 1477-ben, majd 1482-ben Frigyes ellen szállt harcba, 1485-ben bevette Bécset, majd 1487-ben Bécsújhelyet is. Mátyás ezzel hatalma tetőfokára érkezett, de az áhított császári címet nem sikerült elérnie.
A művelt, az európai kultúrát a magyar kultúra részévé tevő Mátyás bár háromszor nősült, nem született utóda. Törvénytelen fia, Corvin János egy bécsi polgárlánytól származott, de utódlását a király már nem tudta keresztülvinni Halálát trónviszály követte, utóda végül II. Ulászló lett, hódításai gyorsan elvesztek.
„Nemsokára hírek terjedtek el Európában, hogy Mátyás királyt megmérgezték, és Beatrix királynéra terelődött a gyanú – írta Bajcsy-Zsilinszky Endre. – Bizonyíték azonban nincsen, s kiváló orvosi szakvélemények a történeti adatok beható tanulmányozása alapján inkább azt valószínűsítik, hogy nem mérgezés végzett vele, hanem agygutaütés. De ki tudná ezt a kérdést minden kétségen fölül eldönteni ma már, akár a leggondosabb és a leglelkiismeretesebb mérlegelés során is, 450 esztendő távlatában?
Furcsa jelenségek mindenesetre voltak.”
Bár erőskezű uralkodása miatt csak kevéssé volt népszerű, gyengekezű utódai, majd a török hódítás miatt emléke gyorsan megszépült. Már a 16. században lábra kapott a szólás: “meghalt Mátyás király, oda az igazság“. Alakja köré legendák szövődtek, népmesék hőse lett, amelyekben a király álruhát öltve vegyül el a nép között, hogy saját szemével lássa, mi történik országában, s ha kell, igazságot tegyen.
