A 19 évesen török szultánná vált II. Mehmed világméretű uradalomról álmodozott, és az addig bevehetetlennek könyvelt Konstantinápoly meghódítását tűzte ki célul.
II. Mehmed, aki 19 évesen lett a bimbózó török birodalom szultánja, egy világméretű uradalomról álmodozott, és az 1100 évig bevehetetlen Konstantinápoly meghódítását célozta meg. A kezdeti kudarcok után egy, a vérholdat ötvöző babona végül az ő malmára hajtotta a vizet – derül ki a Viasat History csatorna Birodalmak felemelkedése: a törökök című hatrészes sorozatából, amely a török hódítások kezdetétől egészen Mehmed szultán szerencsés ütközetéig mutatja be a sorsfordító történéseket.
A XV. század közepére az egykori Római Birodalomból már csak néhány támaszpont és Konstantinápoly városa maradt meg, amelyet XI. Konstantin uralt. A 330-ban alapított várost addigi 1100 éves története során közel két tucat hadsereg próbálta meghódítani, de mindegyik kudarcot vallott. Még Attila, a hunok fejedelme is beérte azzal, hogy autonómiája fejében megadóztassa a Bizánci Birodalom központját.
II. Mehmed, a mindössze 19 éves török szultán azonban többet akart. 80.000 katonából álló sereget gyűjtött, tengeri flottát épített, valamint egy magyar ágyúöntőt is leszerződtetett. 1453. április 6-án hetekig tartó sikertelen küzdelem és bombázás vette kezdetét, aminek következtében Mehmed seregének morálja erőteljesen megromlott, miközben saját birodalmát is külső és belső ellenségek fenyegették – úgy tűnt, kénytelen visszavonulni.
Azonban egy, az éjszakai égbolton megjelenő jel hirtelen fordulatot hozott a csata menetében. A beszédes nevű vérholdat (ilyenkor a Hold korongja vöröses színben látható) Konstantinápolyban rossz ómenként vették, számukra azt jelentette, hogy a város el fog esni – az oszmánok azonban épp ellenkezőleg fogadták a jelenséget: a vérhold erőt adott nekik. Mehmed ezt kihasználva még egy utolsó, elszánt rohamra indult a város ellen, ezúttal a janicsárokból álló elit osztagát is bevetve. Végül a folyamatos ágyúzástól meggyengült falakat és az azokat őrző, erőteljesen megfogyatkozott, morálisan is széthullott védőket 1453. május 29-én sikerült legyőznie. Ezzel pedig véget vetett egy 1100 éves legendának.
Konstantinápoly meghódítása után, amikor II. Mehmed végül belépett a városba az úgynevezett Topkapi-kapun keresztül, lovával azonnal a Hagia Sophiába lovagolt, ahol elrendelte az épület védelmét. Ez jelentette az első állomását annak a hadjáratnak, amely a következő 300 évben komoly kihatással volt Európa és a Közel-Kelet történelmének menetére.
A Birodalmak felemelkedése: a törökök nem csupán ezt a sorsfordító ütközetet mutatja be látványos csatajelenetek, meggyőző színészi alakítások és lenyűgözően rekonstruált díszletek segítségével, de egy fiatal és becsvágyó szultán legendává válását is szemlélteti. Mehmed híresen művelt államférfi hírében állt: nagyon érdekelte az ókori görög és a középkori bizánci civilizáció. Hőseinek tartotta Akhilleuszt és Nagy Sándort, és bizonyos szinten elfogadta a keresztény vallást. Úgy vélték, hogy több nyelven, köztük török, szerb, arab, perzsa, görög és latin nyelven folyékonyan beszélt.
Konstantinápoly után II. Mehmed Szerbia irányába fordult, amely akkoriban vazallus állam volt. A szerbek Hunyadi Jánost Sibinjanin Jankóként ismerik, és nevét a szerb emberek körében legalább akkora tisztelet övezi, mint a magyarokéban. 1456. július 22-én történt nándorfehérvári csatát – amikor a mai Belgrádot védő magyar seregek megsemmisítő vereséget mértek II. Mehmed török szultán hadaira – a szerb történelemkönyvek a törökök ellen Hunyadi által vezetett magyar-szerb közös küzdelemnek nevezik. Hunyadi János Zimonyban halt meg pestisben, így nemcsak a nándorfehérvári csatának, hanem a hadvezér egész életének is emléket állít a zimonyi Duna-parton felavatott szobor.
