„Mert tudd meg, hogy ez néki a dicső királyi ranggal együtt élete érdemeiért jár.” 1015 éve, 1000. december 25-én (más források szerint 1001. január 1-jén) István fejedelmet királlyá koronázták Esztergomban.
Magyarország első királya, a magyar állam alapítója Géza fejedelem és Sarolt fiaként született 969-ben Esztergomban. Világra jöttekor a Vajk nevet, később, keresztelésekor az István nevet kapta. Atyja halála után, 997-ben vette át az uralmat, melyet a somogyi Koppány, a család legidősebb férfitagja a korábbi örökösödési rend alapján fegyverrel vitatott. István legyőzte őt a veszprémi csatában.
„Tudd meg, hogy a holnapi napon, a nap első órájában hozzád ismeretlen nemzet követei jönnek, akik tőled fejedelmüknek az apostoli áldás ajándékával egyetemben királyi koronát követelnek. A koronát hát, melyet csináltattál, fejedelmüknek, miként kérik, eljuttatni ne habozzál. Mert tudd meg, hogy ez néki a dicső királyi ranggal együtt élete érdemeiért jár.” (Szent Hartvik legendájában az Úr e szavakkal utasítja Szilveszter pápát a koronaküldésre)
A kereszténységre áttérő magyar népnek, ha független akart maradni, koronás királyra volt szüksége, akit Európa önálló uralkodói magukkal egyenrangúnak ismernek el. A koronázási aktus azt jelentette, hogy a pogány törzsek urából, a magyarok fejedelméből a minden földi hatalomtól független, csak Istennek elszámolni köteles király, a magyarok földjéből pedig keresztény ország lesz, amely így az európai államok közösségének tagjává válik. A királyi cím Nagy Károly frank uralkodó nevéből alakult ki a keresztény szlávok körében, az uralkodó szuverenitását fejezte ki: a král, akár maga a császár, minden földi hatalomtól független, felhatalmazása egyenesen Istentől származik, az ő „kegyelméből” parancsolhat népének.
István 1000 karácsonyán (más források szerint 1001. január elsején) koronáztatta magát királlyá Esztergomban, vette fel az ezzel járó királyi címet. A koronázás időpontjául a krónikák és az évkönyvek hol az 1000., hol az 1001. évet adják meg. A pécsi püspökség alapítólevelének dátumából kiderül, hogy 1009. augusztus 23-án István király uralkodásának 9. évében volt, a koronázás tehát 1000. augusztus 23. és 1001. augusztus 22. között történt. A 11. században az év kezdete Jézus születésének napja, tehát az 1001. év első napja 1000. december 25. volt.
A koronát – későbbi források szerint – maga kérte követség útján II. Szilveszter pápától. A kortárs Theotmár merseburgi püspök viszont úgy tudja, hogy azt III. Ottó császártól kapta. A két forrás nem mond ellent egymásnak, ugyanis a császár akkoriban Rómában élt, és a pápával teljes egyetértésben irányította a kereszténység ügyeit. A koronaküldés nem tette Istvánt a császár vazallusává, az ország függetlenségét a római egyház védnöksége alá helyezte. A koronázás akkoriban éppúgy szentségnek számított, mint a püspökök felszentelése. A szertartás nemcsak ünnepélyes volt, hanem bonyolult és szigorúan szabályozott is, a koronán kívül egyéb koronázási jelvények (a palást, az országalma, a lándzsa, később helyette a jogar) is helyet kaptak benne. Első királyunk halála után a koronázási szertartás állandó helyszíne az általa emelt székesfehérvári bazilika lett. Később szokássá vált, hogy a koronát az ország első főpapja – rendszerint az esztergomi érsek – helyezte az új uralkodó fejére.
Istvánnak uralmát fegyverrel kellett megvédenie. Koppány után leverte a többi pogány törzsfőt, Ajtonyt és Gyulát is, majd megkezdte az állam és az egyház szervezését. Az országot vármegyékre osztotta, és 10 püspökséget, illetve érsekséget alapított. Kibocsátotta az első magyar ezüstpénzt, kiadott két törvénykönyvet, amelyek a közrend megszilárdítását, az új intézmények, a királyság és az egyház megszilárdítását szolgálták. Törvényében rendelkezett arról, hogy minden tíz falunak egy templomot kell építenie, kötelezővé tette a vasárnaponkénti misére járást. A magántulajdon védelmében megváltoztatta az öröklődésre vonatkozó szokásokat.
Feleségétől, Gizella bajor hercegnőtől (a legerősebb németalföldi herceg nővérétől) öt gyermeke született, akik közül csak Imre érte meg a nagykorúságot, de 1031-ben egy vadászaton ő is meghalt. István ezért nővére fiát, (Orseolo) Pétert jelölte örököséül, amivel kizárta az utódlásból unokatestvérét, Vazult, aki merényletet kísérelt meg ellene. István megtorlásul megvakíttatta, fiait pedig száműzte. (Az Árpád-házi királyok sora azonban később Vazul ágán I. Andrással folytatódott.)
1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján hunyt el, a székesfehérvári bazilikába temették. 1083. augusztus 20-án szentté avatták. István a magyar államiság szimbóluma lett, legnagyobb érdeme a magyarság európai beilleszkedése. Ünnepe a világegyházban augusztus 16., hazánkban augusztus 20., amely 1991 óta hivatalos nemzeti és állami ünnep.
