Jesse Owens amerikai atléta, négyszeres olimpiai bajnok, minden idők egyik legjobb vágtázója és távolugrója 100 éve született.
James Cleveland Owens Alabamában egy tizenegy gyerekes családban 1913. szeptember 12-én született, nagyapja még rabszolgaként dolgozott a gyapotültetvényeken.
Tehetségét középiskolai tornatanára fedezte fel, és nem hagyta elkallódni a futásért rajongó fiút. 1935-ben és a következő évben is négy aranyérmet szerzett az egyetemi bajnokságon, az első alkalommal 45 perc alatt három új világcsúcsot állított fel, majd beállított egy negyediket is.
A távolugrás történetében pedig elsőként ugrotta túl a nyolcméteres álomhatárt, 813 centis eredményét huszonöt évig nem tudták túlszárnyalni (Ralph Boston 1960 után hatszor állított fel új világrekordot – a szerk.) távolugrásban.
Sikerei ellenére sem lakhatott és utazhatott a versenyekre fehér sportolótársaival együtt, és családja fenntartása érdekében szabad idejében dolgoznia kellett.
Fricska a berlini olimpián
1936 volt élete legdicsőségesebb és legfájdalmasabb éve. A berlini olimpiát a rendezők a náci Németország erődemonstrációjának szánták, különösen nagy reményeket fűztek a német atléták szerepléséhez. Owens azonban keresztülhúzta számításaikat: olimpiai bajnok lett a 100 méteres és a 200 méteres síkfutásban, a távolugrásban, és tagja volt a 4×100 méteres győztes váltónak is.
Győzelmei foltot ejtettek a „felsőbbrendű árja faj” büszkeségén, a városi legenda szerint Hitler ezért nem volt hajlandó gratulálni neki. Owens ezt cáfolta, mondván, hogy kezet valóban nem fogtak, de a Führer páholyából intett neki. Sokkal jobban bántotta, hogy Roosevelt elnök még táviratot sem küldött neki, és az olimpikonok tiszteletére rendezett New York-i fogadásra a szálloda teherliftjén kellett felmennie, mert bőrszíne miatt sem a lépcsőt, sem a felvonót nem használhatta.
Diadalmenete nyomán támogatókra is talált, de reklámszerződései miatt az amerikai atlétikai szövetség azonnal megvonta tőle az amatőr státust. Pénze így sem lett, jobb híján cirkuszokban, rendezvényeken szórakoztatta a közönséget: nemcsak 10-20 yard előnyt adott versenytársainak 100 yardon, de még versenylovakkal is összemérte gyorsaságát – és győzött. Vállalkozásai idővel csődbe mentek, de szép lassan kezdték elismerni teljesítményét.
Eisenhower elnök 1955-ben a sport nagykövetévé nevezte ki, az Egyesült Államokat képviselve beutazta a világot. A láncdohányos atléta halálát 66 éves korában, 1980. március 31-én tüdőrák okozta. Élete végén Gerald Ford elnöktől és a kongresszustól is megkapta a polgári személyek számára adható legmagasabb kitüntetést, emlékét amerikai postai bélyeg, 1984 óta Berlinben utca őrzi.
http://www.youtube.com/watch?v=K1XclGwJY8s
