80 évvel ezelőtt, 1941. július 6-án 180 fokos fordulat következett be a magyarországi közlekedésben: hazánk is áttért a jobboldali haladásra.
1941. július 6-án lépett életbe Magyarországon – a fővárosban és környékén csak november 9-én – a jobb oldali közlekedési rendre való áttérés. Ezzel az irányváltással csatlakoztunk Európa és világ nagyobbik részéhez. Magyarország a kontinensen utolsó előttiként tért át a jobboldali közlekedésre. A sereghajtó Svédország volt, ahol csak 1964-ben váltottak az elterjedtebb közlekedési formára.
A fővárosban és térségében – ezért volt a négy hónapos késleltetésre szükség – az autóbuszok átépítésére, a buszmegállók és a várócsarnokok áthelyezésére, a jelzőtáblák cseréjére volt szükség.
Az átállás oka leginkább az elszigetelődés veszélyének elkerülése volt, ugyanis a környező államokban már jóval korábban, a 20-as évek második felétől váltottak. Emellett egy másik indok is sürgette a jobboldali közlekedés bevezetését: a II. világháborúban a Magyarországhoz visszacsatolt területeken mindenütt a jobboldali közlekedés volt az általános.
A hazai forgalmirend-változás szerencsére nem járt tömeges áldozattal. Egy tragédia történt: a székesfehérvári buszon a kalauz a bal oldali ajtónak támaszkodott, amely kinyílt, s ő az úttestre zuhant.
1941. július 6-a előtt igen furcsán érezték magukat a Nyugat-Európából érkező autósok, ugyanis a megszokott jobboldali közlekedés után Magyarországon az út bal oldalán kellett haladniuk, amit ahhoz lehet hasonlítani, mikor a kontinensről valaki kocsival utazik Nagy-Britanniába.
1941-ig még a „balra tarts” van érvényben, a közúti jelzőtáblák és a parkoló autók is ezt mutatták.
A jobb oldali közlekedés 1941. július 6-án lépett életbe Magyarországon.
Az ország lakosságának felkészítése már 1941. áprilisban megkezdődött. A lapok a „Jobbra hajts ABC-je” füzet megjelentetésével támogatták az átállási kampányt. Az akkori idők népszerű sztárjai is fölhívták rá a figyelmet. A rádióban napi több alkalommal figyelmeztették a hallgatóságot az áttérésre, az iskolákban pedig a gyerekeket már az új közlekedési rendre tanították.
Nagy-Budapest és környékén az új forgalmi rendet csak 1941 novemberében vezették be. A sajtó részletesen tudósított az elkövetkező változásokról.
Budapesten a közlekedési vállalatok és a hatóságok a hosszabb haladékot például a Széll Kálmán tér forgalmi csomóponttá építésére használták ki – már a jobb oldali közlekedés szabályai szerint. 1941. november 9-én hajnal 3 órától hazánkban mindenütt jobb oldali közúti közlekedés lépett érvénybe. A jobbkormányos gépkocsik továbbra is közlekedhettek, de új forgalmi engedélyt már csak balkormányos autók kaphattak. A zártpályás rendszereknél még sokáig megmaradt a bal oldali közlekedés, utolsóként a gödöllői HÉV vonalán.
A tömegközlekedésben a jobboldalra való átállás egyedül a BKV jogelődjének számító Beszkárt villamosainál nem okozott semmilyen átalakítási problémát, mivel a mai járművekhez hasonlóan azoknak akkor is mindkét oldalon volt ajtaja. Annál nagyobb gondot okozott viszont a buszok átalakítása, amikor a járművek másik oldalán kellett „ajtót vágni”.
A jobboldali közlekedésre való átállást két lépcsőben hajtották végre Magyarországon: július 6-án vidéken, második körben pedig november 9-én Budapesten és környékén lépett életbe az erről szóló rendelet.
Az egyik napról a másikra való áttérés zökkenőmentesen sikerült. A korabeli statisztikai adatok szerint július 6-án mindössze egy súlyosabb baleset történt Székesfehérváron, ahol a közlekedési vállalat egyik kalauza nekitámaszkodott a lezárt baloldali ajtónak és véletlenül kiesett a járműből.
Hogy miként alakult ki a jobb és bal oldali közlekedési rend, arra a válasz a történelmi hagyomány. Az ókori görögök és rómaiak az út bal oldalán közlekedtek. Így maradt ez a középkorban is, az erre utaló első írásos anyag a 12. században keletkezett. Magyarázatul említik, hogy mindig is a jobbkezesek voltak többségben, ők pedig biztonságosabbnak érezték, ha az út bal oldalán haladnak. Így a rosszindulatú szembejövőkre gyorsabban ránthattak kardot.
Az észak-amerikai brit gyarmatokon az 1700-as évek második felétől a helyi törvények már a jobb oldalon hajtást tették kötelezővé. Európában a balkezes Napóleon a 18. század végén az általa elfoglalt országokban vezette be a jobb oldali közlekedést. Oroszország az első világháború végén tért át erre.
Az Osztrák-Magyar Monarchia területén viszont továbbra is a „balra tarts” volt érvényes. Az 1930-as években a német befolyás erősödésével a környező országok közútjain is megváltoztatták a hajtási irányt: Ausztriában 1938 szeptemberétől, Csehszlovákiában 1939 májusától.
Az elszigetelődéstől és az idegenforgalom visszaesésétől tartó magyar kormányzat 1939 júniusában döntött a jobb oldali közlekedésre való áttérésről, amit a háború kitörése miatt két évvel elhalasztottak.
Magyarország a kontinensen utolsó előttiként tért át a jobb oldali közlekedési rendre. Svédország ezt csak 1967-ben tette meg, a világ csaknem egyharmadán a mai napig a bal oldali közlekedés az irányadó.
A jobboldali közlekedés gondolata egyébként már 1902-ben felvetődött, az elképzelést azonban az akkor még többségben lévő „baloldali” országok nem fogadták el.
