50 éve, 1963. november 22-én Dallasban merénylet áldozata lett John Fitzgerald Kennedy, az Egyesült Államok történetének legfiatalabb és legnépszerűbb elnöke.
John F. Kennedyt az 1960-as elnökválasztáson Richard Nixonnal szemben szerzett minimális szavazattöbbsége segítette a Fehér Házba, az USA 35., addigi legfiatalabb és első katolikus elnökeként. Széles látókörű, a nemzetközi erőviszonyokat józanul értékelő államférfi volt, az amerikai monopoltőke realista szárnyának képviselője. Karizmatikus egyénisége a 20. század egyik legnépszerűbb államfőjévé tette.
Feleségével, Jacqueline-nel az oldalán 1963. november 21-én azzal a határozott szándékkal érkezett Texas államba, hogy – már a következő elnökválasztási előkampány részeként – egységet teremtsen a demokraták helyi frakciójában. Az első napon San Antonio és Houston városában jelent meg a nyilvánosság előtt, Forth Worth-ben éjszakázott, majd 22-én az ottani Kereskedelmi Kamarában tartott beszédével kezdte a napot. Az elnöki pár repülőgépe délelőtt 11:40-kor érkezett a dallasi Love Field repülőtérre, ahol John Connally texasi kormányzó és felesége fogadta az előkelő vendégeket. Kennedyék a Connally-párral együtt egy nyitott tetejű limuzinba szálltak, majd az ünneplő tömeg által közrefogva a konvoj lépésben megindult a dallasi kereskedelmi központ felé.
Miután a díszmenet a Dealey Plazánál rákanyarodott az Elm Streetre, Kennedyt a gyilkos(ok) lövései találták el, előbb a torkán, majd a fején, a harmadik lövés megsebesítette Texas állam kormányzóját is. A zűrzavar közepette William Greer, az elnöki autó sofőrje a Parkland Kórházhoz hajtott, de Kennedy életének megmentésére nem maradt esély. Délután egy órakor hivatalosan is bejelentették az elnök halálát, másfél órával később pedig az Air Force One, az elnöki különgép fedélzetén már be is iktatták hivatalába az új elnököt, Lyndon B. Johnson korábbi elnökhelyettest.
Azóta sem derült ki, hogy ki volt a merénylő, és kinek (kiknek) a megbízásából adta le a gyilkos lövéseket. A merényletben kilőtt golyók száma sem tisztázott, csak annyi biztos, hogy három lövés elkülöníthető a hangfelvételeken. Az amerikai törvényhozás által kiküldött bizottságok két ízben folytattak kiterjedt vizsgálatot: az első, a Warren-bizottság, Lee Harvey Oswaldot tette felelőssé, és az aktákat 75 évre titkosították. A második, az 1976-os képviselőházi vizsgálat szerint Kennedyt „valószínűleg összeesküvők ölték meg” – de bizonyítékok hiányában ennél tovább nem jutottak.
Lee Harvey Oswaldot, aki abban az iskolai könyvraktárban dolgozott, ahonnan a lövéseket az elnöki gépkocsikaravánra leadták, a merénylet után nem sokkal letartóztatták, november 24-én azonban a rendőrség épületében több revolverlövéssel leterítette őt Jack Ruby mulatótulajdonos, aki kapcsolatban állt a maffiával. Oswald azzal is gyanússá vált, hogy 1959-ben a Szovjetunióba „disszidált”, és ott élt három évig, a KGB ügynökei viszont cáfolták, hogy megpróbálták volna beszervezni a 35. amerikai elnök feltételezett gyilkosát, sőt a KGB volt vezetője később kijelentette: Oswald soha semmit nem tudott eltalálni, ahányszor csak vadászni hívták. Szerinte Oswald középszerű, érdektelen személynek bizonyult a KGB számára, és a Kennedy-gyilkosságban csak egy stróman szerepét töltötte be.
Összeesküvés-elméletek
Moszkva az esetleges amerikai gyanú eloszlatására és a válságos helyzet elkerülésére példátlan lépésre szánta el magát: Washington rendelkezésére bocsátotta a Lee Harvey Oswaldról begyűjtött KGB-információkat.
Az összeesküvés-elmélet hívei, négy elméletet állítottak fel: 1. Kennedyt nemzetközi összeesküvés „tette el láb alól”, amelyet vagy a Kreml, vagy a kubai kormány szervezett; 2. az Egyesült Államokban élő kubai emigránsok bérelték fel Oswaldot; 3. a szervezett bűnözés állt a háttérben, mert Kennedy támadást indított a maffia ellen; 4. a CIA és más titkosszolgálatok ölették meg Kennedyt liberális nézetei miatt, mert úgy találták, hogy „puha” a kommunizmussal szemben.
A legtöbben úgy gondolják, hogy alighanem sohasem derül ki, valóban összeesküvés áldozata lett-e 1963-ban John Fitzgerald Kennedy.
