Olimpiai eredményeivel minden idők legeredményesebb magyar sportolóinak rangsorában Gerevich Aladár mögött a második ez az életvidám asszony. Keleti Ágnes ötszörös olimpiai bajnok tornásznő, a nemzet sportolója 95 éve született.
Keleti Ágnes Klein Ágnes néven látta meg a napvilágot Budapesten 1921. január 9-én. 1937-től 1938-ig a budapesti Vívó és Atlétikai Clubban, 1938-tól a Nemzeti Torna Egyletben sportolt, 1940-ben nyerte első magyar bajnokságát. 1940-ben zsidó származása miatt eltiltották mindennemű sporttevékenységtől. A német megszállást – papírokat vásárolva magának, Juhász Piroskaként – vidéken sikerült átvészelnie. (Nevét már korábban magyarosította Keletire.) Szalkszentmártonban állandó futással tartotta fenn kitűnő állóképességét.
A második világháború után a Budapesti Postás, majd 1950-től a TF DISZ, illetve TF Haladás versenyzője, 1954 és 1956 között a Budapesti Dózsa színeiben szerepelt. 1947 és 1956 között különböző szereken 46-szoros magyar bajnok, ebből tízszeres egyéni összetett magyar bajnok – ennek megfelelően kivívta az örökös bajnoki címet -, hétszeres csapatbajnok. Nála többször senki nem nyert tornászbajnokságot Magyarországon.
1939-től a magyar válogatott tagja, már 1946-ban a Balkán játékok győztese. 1949-ben a főiskolai világbajnokságon négy arany, egy-egy ezüst- és bronzérmet nyert. Az 1954-es római világbajnokságon felemáskorláton és a kéziszercsapattal is a legjobb lett, emellett még egy ezüst- és egy bronzérmet is szerzett.
1948-ban kijutott a londoni olimpiára, de balszerencsés volt, mert az utolsó edzések egyikén bokaszalag-szakadást szenvedett, s nem tudott indulni. Harmincegy esztendős volt, mire megmutathatta, mire is képes a nemzetközi mezőnyben. Addigra már elvégezte a Testnevelési Főiskolát, és tanár lett a TF-en.
1952-ben Helsinkiben műszabadgyakorlatával (ma: talaj) aranyérmet, összetett csapatban ezüstérmet, felemáskorláton és a kéziszercsapat tagjaként bronzérmet kapott. 1956-ban Melbourne-ben ért a csúcsra. Talajon megvédte címét, de aranyat nyert gerendán, felemáskorláton és a Bodó Andrea, Keleti Ágnes, Kertész Aliz, Korondi Margit, Köteles Erzsébet, Tass Olga összeállítású kéziszercsapat tagjaként, míg egyéni összetettben és csapatban ezüstérmet szerzett. Ő lett a játékok legeredményesebb versenyzője, egyben a legidősebb tornásznő, aki aranyérmet tudott szerezni.
Olimpiai eredményeivel (10 olimpiai érem/5 arany) minden idők legeredményesebb magyar sportolóinak rangsorában Gerevich Aladár (10/7) mögött a második. Ő a legeredményesebb magyar tornásznő, a legtöbb olimpiai éremmel rendelkező női sportoló.
A melbourne-i olimpiáról nem tért haza, 1957-ben Izraelben telepedett le, meghatározó szerepet vállalt az izraeli tornasport megteremtésében. 1958 és 1980 között az izraeli válogatott szövetségi kapitánya volt, tanítványai közül többen országos bajnokok lettek. Közben, 1959-ben és 1960-ban az olasz válogatott olimpiai felkészítését is vezette. 1957 és 1980 között az izraeli Testnevelési Főiskola torna tanszékének vezető tanára. 1983 és 1988 között a Maccabi Tel-Aviv, majd ezt követően a Ráánai Torna Klub tornaszakosztályának edzője. Nemzetközi bíróként is tevékenykedett. Csak 75 évesen választotta a nyugdíjas életformát.
Keleti Ágnes 95
Magyar Zoltán, a Magyar Olimpiai Bizottság alelnöke, egyben a Magyar Torna Szövetség elnöke a sportág legnagyobb ajándékának nevezte Keleti Ágnest. „Az élők közül ő a legeredményesebb sportolónk. Olyan mozgást vitt a tornába, ami megváltoztatta a sportágat. Példát mutat nekünk, hogy ilyen életszeretettel kell élnünk” – mondta a sportvezető.
Az Olimpiai Bajnokok Klubja nevében Nébald György elnök, olimpiai bajnok kardvívó Keleti Ágnes egykori csapattársait idézte, akik szerint közöttük ő volt a vezéregyéniség és azt kívánta neki, hogy a sporttól soha ne szakadjon el.
Keleti Ágnes a következő szavakkal köszönte meg a megemlékezést: „gondolni sem mertem volna rá, hogy ilyen kedvesen fogadnak. Régóta Izraelben élek, ahol dolgoztam és tanítottam is, ott nem foglalkoznak annyit velem. Csak itt vagyok itthon”.
Több kitüntetésben is részesült. 1949-ben a Magyar Köztársasági Sportérdemérem arany fokozatát, 1951-ben a Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozatát és a Magyar Népköztársaság kiváló sportolója címet, 1954-ben a Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója címet kapta. 1981-től a Zsidó Sporthírességek Csarnoka (International Jewish Sports Hall of Fame) tagja. 1995-ben MOB Olimpiai aranygyűrűt kapott, 2002-ben a Nemzetközi Torna Szövetség (FIG) beválasztotta a Hírességek Csarnokának (Hall of Fame) tagjai közé, 2003-ban MOB Érdeméremmel tüntették ki, 2004-ben megkapta a Nemzet Sportolója címet. 2005-ben megörökítette kéznyomát és aláírását a Magyar Sportcsillagok Falán, 2008-ban bekerült a Magyar Tornasport Halhatatlanjai közé, 2011-ben Magyar Tornasportért Díjat, Elnöki Érdemérmet és MOB emlékplakettet kapott. 2015-ben Prima Primissima díjat kapott.
Izraelben ment férjhez egy ottani magyarhoz, két fia van. A rendszerváltás után jött haza először, azóta többször hazalátogatott. 1992-ben a Minden Idők Legjobb Magyar Sportolói Egyesületnek, a Halhatatlanok Klubjának alapító tagja. 2002-ben Egy olimpiai bajnok három élete című sikeres könyvében emlékezett mozgalmas életútjára.
