Lajkó Félix zenéjét nehéz műfaji vagy stiláris kategóriába sorolni, ugyanis éppúgy megtalálhatók benne a klasszikus zene, a magyar és más kelet-európai népzenék motívumai, a jazz és a blues, ami pedig ezeket a látszólag egymástól távoli elemeket képes összekötni, az Lajkó Félix virtuozitása és játékának sodró ereje, a közönségre ható szuggesztivitása.
Nevezték már az ördög hegedűsének, a Vajdaság Paganinijének, csodagyereknek, aki ha színpadra áll, és hangszer van a kezében – legyen az hegedű vagy citera –, bármire képes, olyan síkokra röpíti az embert, amit csak az erre születettek tudnak.
Lajkó Félix öntörvényűen kezeli a zenét. Nincs szükség stiláris meghatározásra, nincs szükség leírásokra, zenéje épp ezeknek az ellenkezőjéről szól: a stílusok áthágásáról, a megmagyarázhatatlan elfogadásáról. Témái néha banálisan egyszerűk, akár a természet hangjai, harmonikusak, akár egy jó bor, és ami a lényeg: sok esetben a szívhez szegeződnek, így válnak személyesé, élményszerűvé sokak számára.
A Művészetek Palotájában tartott koncertjei mindig egyediek és megismételhetetlenek, vélhetően így lesz ez most is, amikor az improvizációkra épülő témáknak is sok szerep jut, főleg ha olyan kiválóság közreműködése teszi ezt teljessé, mint az énekesnő Falusi Mariann, aki örömmel vállalta a kihívást, hogy ráhangolódjék a palicsi hegedűs mondandójára.
Lajkó Félix
Időpont: 2012. február 2., 19:30
Helyszín: Művészetek Palotája, Budapest
Lajkó Félix – hegedű, Brasnyó Antal – brácsa, Kurina Michael – cimbalom, Kurina Ferenc – bőgő, Pettik Ádám – kanna, dob
Közreműködik: Falusi Mariann
