Az eredetileg férfi munkaruhának tervezett farmernadrág mára a mindennapos viseletünk elengedhetetlen kellékévé vált az egész világon. A ruhadarabot a 110 évvel ezelőtt elhunyt Levi Straussnak köszönhetjük, aki jóval több volt, mint egy kereskedő.
Levi Strauss német származású amerikai kereskedő, a farmernadrág „feltalálója” 110 éve, 1902. szeptember 26-án halt meg.
A legamerikaibb ruhadarab „atyja” 1819. február 26-án Loeb Strauss néven született egy szegény németországi zsidó családban a németországi Buttenheimben. Apja Hirsch Strauss, anyja Rebecca Haass. Anyjával és két nővérével, tizennyolc éves korában hajózott ki az Egyesült Államokba, ahol – immár Léviként – betársult két féltestvére méteráru-kereskedésébe.
Aranyláz farmervászonra váltva
1853-ban a kaliforniai aranyláz hírére ő is a nyugati partra indult szerencsét próbálni, de nem arany után kutatott: a bányászok számára árusított minden elképzelhető ruhafélét a szövettől az alsóneműn át a zsebkendőig. A nyitott szemmel és füllel járó Straussnak hamar feltűnt, hogy ügyfelei gyakran panaszkodnak gyorsan elhasználódó pamutnadrágjaikra. Cége ekkor kezdett maradék vitorlavászonból készült nadrágokat gyártani, amelyeket szinte lehetetlen volt tönkretenni. Az üzlet virágzott, Strauss San Francisco társadalmának megbecsült tagja lett, de mindig emlékezett arra, honnan jött: munkásai keresztnevén szólíthatták.
San Franciscóban nyitott ruházati üzletet. Jaco Davis szabó 1870-ben egy favágó megrendelésére készítette el az első farmernadrágot, amelyhez a fehér vitorlavászon szövetet és az erős vásznat Strauss méteráruboltjában vette. Nagyon strapabíró ruhadarabok voltak ezek, így nagyon gyorsan népszerűek lettek a munkások körében.
Strauss Jacob Davisnek köszönheti, hogy az ő cége (a Levi Strauss & Co.) szegecsekkel megerősített nadrágok gyártásával lett világhírű – ő ugyanis levelet írt neki, hogy beszámoljon az új tervezéséről. 1872-ben ugyanis levelet kaptak Davistől aki azt írta: a vászondarabok találkozási pontjain és a zsebek sarkain fémszegecsekkel erősítette meg a varrásokat, így a nadrágok még tartósabbak lettek. Az ötletes, ám szegény szabó és a jó üzleti érzékű Strauss partnerségre léptek, és 1873. május 20-án benyújtották közös szabadalmukat: megszületett a farmernadrág, aminek a neve Levi’s lett.
Lóval húzatott márka
Az első darabok még barnák voltak – a ma természetesnek hitt kék szín csak 1896-ban vette át az uralmat -, mindössze egy farzsebe volt (1901-től kettő), egy óratartó zsebe, néhány szegecse – derék overáll volt a hivatalos elnevezése egy ideig. A legenda szerint Strauss úgy mutatta be a Levi’s Jeans márka kimagasló minőségét, hogy két lóval ellenkező irányba húzatta a nadrágokat. A ruhadarabok az állati próbát is kiállták, ezt jelzi 1886 óta a Levi’s nadrágok övrészén a kétlovas embléma. A kereslet viharos emelkedése nyomán a kisipari módszerek helyébe a tömegtermelés lépett, az 1880-as években saját gyárat nyitott, ahol főként a legendás 501-es modellt gyártották. Ám arra a mai napig nem tud a család magyarázattal szolgálni, miért 501 lett a legkedveltebb modell neve.
Sikeres üzletember volt, vagyonát hatmillió dollárra becsülték. A ruhaipar mellett betársult bankokba és biztosítókba, de jótékonykodásáról is híres volt. Legényemberként halt meg, az üzletet unokaöccsei (Jacob, Sigmund, Louis, és Abraham Stern) vitték tovább.
A cég legnagyobb vetélytársa a Lee volt, amelyet Paul David Lee alapított 1889-ben. A Lee 1913-ban „Union All” néven egybeszabott munkaruhával (kezeslábassal) jelent meg a piacon, amit a „blue jeans”-hez hasonló szövetből készített. Ma már mellettük a Diesel, a Mustang és a Wrangler számít világmárkának – egyben státuszszimbólumnak.
Az aranyásók és állattenyésztők egykori munkaruhája, amely egy időben a cowboyok kultuszával kapcsolódott össze, majd a tiltakozás és a lázadás jelképe lett, mára szinte az egész Földön mindennapi viseletté vált.
A farmer nagyon sokáig munkaruhának számított, nők és férfiak használták a gyárakban. A farmerek is használták, innen ered az elnevezése. Az amerikai fiatalok egyfajta lázadásként kezdték el használni hétköznapi viseletként az 50-es években. A háborúk, a megkülönböztetések elleni küzdelem jelképe lett a ruhadarab.
