November 11. egyszerre szól derűről és elmúlásról: a farsang előhírnöke, de az ősz búcsúztatója. Márton napja azonban nem csupán gasztronómiai hagyomány – ősi népszokások, pogány szertartások és keresztény legendák találkoznak benne, amelyek máig megvilágítják az őszi estéket lampionfénnyel és jószívűséggel.
A libák és az ünnepi asztal
Bár Burgenland védőszentje Szent Márton, a hajdani „ludak hazája” mára megváltozott: Ausztriában évente mintegy negyedmillió liba kerül a sütőbe Márton napján, ám a legtöbb nem helyben nevelkedik.
A klasszikus, zsíros libát ma inkább húsosabb változatok váltják fel, és a hagyományos hizlalás ideje is lerövidült. Sok gazda ugyan ma is szabadon legelteti a ludakat, de november derekán elérkezik számukra a végzet napja – hogy helyet kapjanak az ünnepi asztalokon.
Lámpások és tüzek – a fény ünnepe az ősz sötétjében
Németországban és Ausztriában a Márton-napi lampionos felvonulások látványa ma is elmaradhatatlan. A színes lámpásokkal vonuló gyerekek azonban egykor felnőttek helyét vették át: a középkorban ifjak jártak végig a falvakon égő fáklyákkal, hogy elűzzék a gonosz szellemeket és termékennyé tegyék a földeket. Aki párjával együtt átugrotta a tüzet, egészséget és jólétet remélhetett a következő évre.
Kezdetben minden utcában fellobbantak a lángok, később már a templomok előtti terekre gyűlt össze a falu népe, ahol a tűz mellett Szent Márton jószívűségére is emlékeztek. Innen ered a „Márton-cipó” hagyománya is, amellyel a rászorulókat ajándékozták meg.
Szent Márton és a fény hagyománya
A 19. századtól a fáklyás menetek egyre inkább gyerekünneppé váltak. Már 1886-ban Düsseldorfban tartották az első igazi Márton-napi lovaglást, ahol egy „Szent Márton” alakját megformáló lovas haladt a lámpásokat hordozó gyerekek élén.
A ma is énekelt „Laterne, Laterne, Sonne, Mond und Sterne” dal már a 18. század közepén megszületett, és azóta is a fény és jóság jelképe az őszi sötétségben.
Nemcsak Szent Márton tiszteletére rendeztek lampionos felvonulásokat: Németország egyes vidékein Luther Márton születésnapját is fáklyás menetekkel ünnepelték. A fény így mindkét Márton örökségévé vált – az irgalmasságé és a szellemi világosságé.
