A polgárjogi mozgalom csúcspontján, 50 éve, 1963. augusztus 28-án Washingtonban több mint 200 ezer ember előtt mondta el „Van egy álmom” kezdetű beszédét, amely ma már tananyag az amerikai iskolákban.
„Van egy álmom” – 50 éve hangzott el Martin Luther King híres beszéde
Ötven éve, 1963. augusztus 28-án mondta el Washingtonban negyedmilliós tömeg előtt Martin Luther King Nobel-békedíjas amerikai baptista lelkész, az amerikai feketék polgárjogi mozgalmának vezetője a „Van egy álmom” (I have a dream) címmel ismertté vált, az amerikai társadalom lelkiismeretét felrázó és a faji megkülönböztetés ellen cselekvésre buzdító beszédét.
Az Egyesült Államokban a feketéket ugyan formálisan már egy évszázaddal korábban, a polgárháború idején egyenjogúsították, de helyzetük szinte semmit sem javult. A hadseregben csak 1948-ban, az állami iskolákban 1954-ben szűnt meg jogilag a faji elkülönítés, ám a feketék Délen a gyakorlatban továbbra is másodrendű állampolgároknak minősültek, akiket minden nyilvános helyen távol tartottak a fehérektől.
1955. december 1-jén aztán az Alabama állambeli Montgomeryben egy Rosa Parks nevű néger varrónő egy autóbuszon nem volt hajlandó átadni helyét egy fehér utasnak. A nőt a város szegregációs törvényének megsértése miatt letartóztatták, ezután Martin Luther King tiszteletes bojkottot szervezett a helyi tömegközlekedés ellen. A következő két évben Kinget többször őrizetbe vették, házára bombát dobott a Ku Klux Klan, de ő kitartott, s a szövetségi bíróság végül kimondta: az alabamai buszokon alkalmazott elkülönítés alkotmányellenes és eltörölte azt.
Az akció sikere után King életre hívta az országos polgárjogi mozgalmat, megszervezte a Déli Keresztény Vezetők Konferenciáját. A száznál is több egyházi és polgári szervezetet tömörítő szövetség elnökeként erőszakmentesen, az alkotmányra hivatkozva harcolt a megkülönböztetés felszámolásáért. 1959-ben Atlantában egy áruházi demonstráció során ismét letartóztatták, és bár a vádat ejtették, egy korábbi gyorshajtási ügye miatt börtönbüntetésre ítélték. Az eset hatalmas feltűnést keltett, a tiszteletest végül John F. Kennedy demokrata párti elnökjelölt közbenjárására engedték szabadon. Kennedy nyolc nappal később, főként a feketék szavazataival megnyerte az elnökválasztást. King békés taktikáját, az ülősztrájkok, tiltakozó tüntetések szervezését nemcsak a fekete közösség többsége, de a liberális fehérek is támogatták.
Martin Luther King: „Van egy álmom”
A polgárjogi mozgalom tetőpontját az 1963. augusztus 28-i washingtoni tüntetés jelentette. A szervezők a munka és szabadság jelszavával hívták a fővárosba az embereket, s bár az esemény szerdára esett, mégis mintegy 250 ezren (s nem csak feketék) gyűltek össze a Lincoln emlékmű előtt. Korábban sokan attól féltek, hogy a pattanásig feszült légkörben a tüntetés erőszakba torkollhat, hiszen hatalmas volt a rendőri készültség és több ellentüntetést is bejelentettek, de a rendezvény békében és méltóságban zajlott le. A szónoklatok mellett zeneszámok is elhangzottak, egyebek között a gospellegenda Mahalia Jackson, Bob Dylan és Joan Baez előadásában. A tüntetést élőben közvetítette a televízió, sőt az egy évvel korábban fellőtt Telstar műhold révén az európai nézők is tanúi lehettek az eseménynek.
„Van egy álmom: egy napon felkel majd ez a nemzet, és megéli, mit jelent valójában az, ami a hitvallásában áll: „Számunkra ezek az igazságok nyilvánvalóak; minden ember egyenlőnek lett teremtve.”
Van egy álmom: egy napon Georgia vöröslő dombjain a hajdani rabszolgák fiai és a hajdani rabszolgatartók fiai le tudnak ülni a testvériség asztala mellé.
Van egy álmom: hogy egy napon még Mississippi állam is, amely ma az igazságtalanság és az elnyomás forróságától szenvedő sivatag, a szabadság és a jog oázisává fog változni…
Van egy álmom, hogy négy kicsi gyermekem egy napon olyan nemzet tagja lesz, ahol nem a bőrszínük, hanem a jellemük alapján ítélik meg őket.”
Utoljára Martin Luther King emelkedett szólásra, 16 perces beszédének visszatérő motívuma a „Van egy álmom” kifejezés volt, ezzel utalva az „amerikai álomra” is, amelynek a feketék még nem részesei. King, aki a szervezési munkák miatt csak előző este fogott a beszéd írásába, helyenként rögtönzött, s a van egy álmom szófordulatot is alkalmazta már korábban. A szöveg, amely számos utalást tartalmaz a Bibliára és az amerikai történelem fontos dokumentumaira és eseményeire, a különböző bőrszínű emberek testvériségéről szólt: „Van egy álmom, hogy négy kis gyermekem egyszer egy olyan országban fog élni, ahol nem a bőrük színe, hanem jellemük alapján fogják őket megítélni”.
A beszéd, amely ma már tananyag az amerikai iskolákban, hatalmas visszhangot váltott ki, s nagyban hozzájárult ahhoz, hogy 1964-ben megszületett a polgárjogi törvény, amely felhatalmazta a szövetségi kormányt, hogy hatályon kívül helyezhesse a faji megkülönböztetés minden formáját. Kinget 1963-ban a Time magazin Az év emberének választotta, 1964-ben megkapta a Nobel-békedíjat. Életét 1968. április 4-én oltotta ki egy fehér bőrű orvlövész golyója, meggyilkolása a vietnámi háború mellett a másik nagy megrázkódtatást jelentette az amerikai társadalom számára. A béke hívének halála után soha nem látott méretű faji zavargások robbantak ki, amelyekben 46 ember vesztette életét.
A feketék egyenjogúságáért oly sokat tevő, az erőszakot elvető tiszteletes születésnapja (pontosabban január harmadik hétfője) ma már hivatalos szövetségi ünnep. Az 1963-as menet ötvenedik évfordulójára számos rendezvénnyel emlékeznek Amerikában, ezek csúcspontján, augusztus 28-án Bill Clinton és Jimmy Carter volt elnökök mellett Barack Obama, az első színes bőrű amerikai elnök is felszólal a Lincoln emlékmű előtt, azon a helyen, ahol egykor King beszélt. Egy, az évforduló előtt publikált felmérés szerint a megkérdezett amerikaiak túlnyomó többsége úgy véli: a feketék és a fehérek „jól kijönnek” egymással, de 49 százalékuk úgy gondolja, sokat kell még tenni a Martin Luther King által megálmodott „színvak” társadalom létrejötte érdekében.
