„A királyok dicsősége a népek sokaságában, az országok dísze és ereje a városok gazdagságában és teljességében áll.” Hunyadi Mátyás magyar király 525 éve halt meg, halálának körülményei a mai napig találgatásokra adnak okot.
Hunyadi Mátyás király (Mátyás király, Matthias Corvinus, Corvin Mátyás, „az igazságos Mátyás király”) alaposan képzett, sokoldalú érdeklődéssel rendelkező, szellemes férfi volt. Több nyelven beszélt, s nemcsak gyűjtötte, hanem forgatta is könyvesháza darabjait. Befejezetlenül is impozáns gazdasági, állami szervezési és kulturális próbálkozásainak igazi horderejét csak nemzedékek múlva ismerhették fel. Hunyadi Mátyás 525 éve, 1490. április 6-án halt meg, és a történelmi köztudatban ma is állandó kérdés: vajon Aragóniai Beatrix királyné mérgezte-e meg férjé, vagy valamilyen betegség támadta meg a szervezetét?
1443. február 23-án Kolozsváron jött a világra Magyarország első kormányzója, a törökverő Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet másodszülött fiaként. Humanista szellemiségű nevelést kapott, több nyelven beszélt, eredetiben olvasott Nagy Sándor bátorságáról, Hannibál találékonyságáról szóló elbeszéléseket. Élete a legerősebb magyar családok véres összecsapásain, külhoni raboskodáson, pestisben elhunyt uralkodókon és házassági ígéreteken át vezetett a trónig.
Tizenöt éves, amikor László bátyjának kivégzése és V. László király halála után, 1458. január 24-én a pesti (rákosi) királyválasztó országgyűlésen a főpapok és a főurak megegyeztek királlyá választásában. Podjebrád György cseh kormányzó – akit 1458-ben királlyá választottak – Mátyást csak azzal a feltétellel engedte haza prágai fogságából, hogy feleségül veszi lányát, Podjebrád Katalint. Ezután híveinek támogatásával királlyá tették, de még csak tizenöt éves volt, ezért az országgyűlés öt évre édesanyja testvére, Szilágyi Mihály személyében kormányzót állított mellé.
Február 14-én Mátyás bevonult Budára, ahol a Nagyboldogasszony- (Mátyás-) templomban trónra ültették. A Szent Korona azonban nem volt Magyarországon, III. Frigyes német-római császár csak 1463-ban adta vissza, súlyos váltság fejében. Mátyás Bécsújhelyen megállapodást kötött a császárral a török elleni küzdelemről és a trónutódlásról, amennyiben fiú örökös nélkül halna meg, a magyar trónt Frigyes fia, Miksa örökli.
Hunyadi Mátyást így csak uralkodása hatodik évében, 1464. március 29-én koronázta királlyá az esztergomi érsek Székesfehérváron, a középkori királyi bazilikában. Ezzel lezárult uralkodásának első szakasza, amelyben a királyi hatalom külső megszilárdítására törekedett.
A reformok és a kulturális fejlődés híve volt
Ezt követően megfékezte a bárókat, a fontosabb tisztségekbe saját köznemesi és polgári származású híveit ültette, majd kiépítette a központi hatalmat. Megreformálta az államháztartást, tovább fejlesztette az államszervezetet, a hatalmas adóbevételekből zsoldos hadsereget (Fekete sereg) verbuvált. Fontos törekvései közé tartozott a gazdaság felvirágoztatása és értékálló, külföldön is megbecsült pénz kibocsátása. Külpolitikai téren megosztotta figyelmét a török veszély és nyugati törekvései között. Uralkodása alatt élte a középkori magyar állam fénykorát, vált európai nagyhatalommá. 1469. május 13-án Mátyást cseh királlyá is megválasztották.
A magyarországi reneszánsz meghonosítója volt. Nagy művészetpártolóként sokat tett a kultúra fejlesztéséért, udvara a humanista alkotóművészek gyűjtőhelye volt. A kultúra mecénásaként tovább építtette a budai és visegrádi palotát, támogatta a könyvkiadást, hatalmas könyvtára, több mint 5 ezer kötetes volt, Corvina-kódexeinek egy részét az Országos Széchényi Könyvtár őrzi. Csillagvizsgálót állíttatott fel Budán.
Mátyás 1485. január 29-én megkezdte Bécs ostromát, majd a körülzárt város védői fél évvel később, június 1-jén adták meg magukat, a király ünnepélyesen bevonult a városba. Hatalmának tetőpontjára érkezett. Bár a főváros Buda maradt, Mátyás Bécsben rendezte be udvarát. A városban helyreállt az eredeti igazgatási rend, a magyar hivatalnokok csak ellenőrző szerepet láttak el.
Mátyás király háromszor nősült, első felesége, Cillei Erzsébet nagyon fiatalon halt meg, a második, a cseh Podjebrád Katalin. Sajnos első gyermekük szülése során komplikációk támadtak, néhány nap múlva a fiatalasszony és az újszülött örökös is meghalt. 1469-ben megismerkedett Edelpeck Borbálával, egy bécsi polgárlánnyal, akit származása miatt nem tudott feleségül venni, ám évekig együtt éltek. Gyermekük is született, törvénytelen fia, Corvin János személye nem lehetett garancia az utódlás megoldására. A harmadik feleség Aragóniai Beatrix volt, akivel 1476-ban házasodtak össze. A katalán és a magyar dinasztia utolsó találkozása a középkor alkonyán jött létre, olyan pillanatban, amikor Európában mélyreható változások történtek. Mindemellett a fiatalasszony a leírások szerint nagyon művelt és vonzó volt. Mátyás kapcsolatai nem lettek az udvar pletykáinak célpontjai, hűséges férfiként ismerték, ám a dinasztiaalapítási vágya nem sikerült.
Mátyás király halála
„Virágvasárnap [április 4.] az összes követ, a pápai legátus és valamennyi főrend kíséretében gyaloghintón vitette magát a vár erkélye alatti emelvényre, melyet erre az alkalomra előző nap emeltetett. Ott akart méltóképpen ünnepelni. Haja rendezett és fésült; arca derűs. Pompás felszereléssel állíttatott itt oltárt a virágvasárnapi szokásos szertartáshoz. Hihetetlen türelemmel, mintegy hat óra hosszat tartózkodott ott. Az istentisztelet végeztével a trón elé hivatta a velencei követet, lovaggá ütötte, aranyos ruhával és felkantározott lóval ajándékozva meg nagy tisztességgel elbocsátotta.
Minthogy addig még semmit sem evett, gyengeség vett erőt rajta; belső szobáiba vonult vissza. Még három óra hosszat nem reggelizett, mert rossz volt a gyomra. A királynét is várta, ki az ünnepen a város templomait látogatta. Míg reá várakozott, hogy valamit egyék s erőtlenségét elmulassza, Péter kulcsárral picenói fügét hozatott. Ez azonban állott, romlott volt. Mikor a király megízlelte, úgy felháborította az ostoba kiszolgálás, hogy haragra lobbant. Eközben érkezett meg a királyné; tőle telhetően csillapítja, csendesíti, nyugtatja férjét. A királyné az ebédre terelte a szót s mindenféle ízletes étekkel szolgált neki, de ő nem nyúlt semmihez. Azt mondja, feje szédül, szeme homályosodik. Hálószobájába viteti magát.
Ekkor hirtelen szélütés éri.” (Antonio Bonfini: Mátyás király)
Mátyás 1490. április 6-án váratlanul halt meg Bécsben, ami persze számos legendát hozott magával, Antonio Bonfini mérgezésről ír visszaemlékezéseiben, illetve szólnak legendák arról is, hogy a királyt nagyravágyó főúri hívei gyilkolták meg, ezzel szemben halálát valószínűleg gutaütés okozta. Halála után holttestét hajón Budára vitték, innen került Székesfehérvárra. Földi maradványait az uralkodása idején kibővített királyi koronázó templom fogadta be. Halálát trónviszály követte, hódításai gyorsan elvesztek.
Miksa a következő hónapokban visszafoglalta Bécset és Bécsújhelyet, sőt betört Magyarországra is. Mivel azonban pénzzavarba került, seregét szélnek kellett eresztenie. A magyar trónra II. Ulászló cseh király került.
A magyar néphagyomány Mátyás alakja köré egész legendafüzért font, számos népmese szól róla, ezekben a szigorú, ám bölcs és igazságtevő király álruhát öltve vegyült el a nép között, hogy ellenőrizze, mi történik az országban.
