„Az olvasónak per definitionem igaza van, még akkor is, ha nincs igaza” – vallotta Esterházy Péter, s ennek szellemében telik a Müpa Literárium-sorozata a 2016/17-es évadban, amelyben megemlékezhetünk a közelmúltban elhunyt íróról is.
Az Esterházy Péter-emlékest mellett a határon túli magyar irodalmat több meghatározó alkotó is képviseli: az erdélyi irodalom egyik legjelentősebb költőjének tartott Markó Béla, a magyar lírai nyelvet megújító vajdasági Tolnai Ottó, az ugyancsak vajdasági Végel László, az Új Symposion első generációjának jeles képviselője. A sorozatot a türelmes szemlélődés mestere, a Budapest eltűnt idejének nyomában járó, kávéház-monográfusként is méltatott Zeke Gyula indítja október 3-án.
A Literárium 2016/17-es sorozatát október 3-án indító Zeke Gyula a pályáját történészként, a hazai zsidóság modern kori társadalom- és kultúrtörténetének kutatójaként kezdte. Az 1990-es évektől kiváló novelláskötetek szerzőjeként ismertté vált írót évtizedek óta különös vonzalom fűzi Budapest kávéházi kultúrájának múltjához és jelenéhez. A Frankl Alionával közösen jegyzett Kávézók kalauza (2005), majd a fővárosi eszpresszók történetét, a kávéivás metafizikáját és erotikáját feldolgozó Volt egy feketém (2015) ismerete nélkül a presszómonográfiát méltató kritikusok szerint már nem lehet megírni Budapest 20. századi történetét.
November 21-én Esterházy Péter, a magyar kortárs irodalom egyik legismertebb és legtöbb nyelvre lefordított alakja megkerülhetetlen, korszakos életműve előtt tiszteleg a Müpa emlékestje. A nemzetközi kulturális közvélemény által is jól ismert, lebilincselő észjárású, megejtő személyiségű íróra emlékeznek legközelebbi barátai és pályatársai, neves színészekkel együtt idézve meg felejthetetlen alakját és nagy hatású műveit.
December 19-én Markó Béla, az erdélyi magyar irodalom egyik legjelentősebb költője lép fel, akinek nevét a szélesebb hazai nyilvánosság az 1989-es változások után kibontakozott politikai tevékenysége révén jobban ismerheti. Markó műhelyében a hetvenes évek közepe óta a kortárs magyar líra egyik legkifinomultabb hangú, míves formakultúrájú életműve formálódik.
Markó Béla a szonettforma egyik legnagyobb kortárs mestere – ezért keltett meglepetést az idei Ünnepi Könyvhétre megjelent „alkalmi és alkalmatlan” verseinek gyűjteménye, a Kerítés, melynek szabadversei a kései szerelem boldogságáról és a kelet-európai régió groteszk nyomorúságáról egyszerre adnak lírai látleletet. Legutóbb az idei Ünnepi Könyvhétre megjelent „alkalmi és alkalmatlan” verseinek gyűjteménye, a Kerítés, melynek szabadversei keltettek meglepetést. A többek között József Attila-, Füst Milán-, Déry- és Hazám-díjas költővel való találkozás meghitt, intim estét ígér minden igazi versbarátnak.
Január 23-án Tolnai Ottó révén emlékezetesnek ígérkező esttel indul a 2017-es naptári év. Aki hallotta már az előző századelő hangulatát idéző fürdővárosban, Palicson élő költőt mély átéléssel beszélni a gipszről, a nullás lisztről, a bádog ereszcsatornákról, a környezetében vagy éppen képzeletében élő figurákról, aligha szabadul varázslatos hatása alól.
Tolnai – a legendás vajdasági Új Symposion egykori főszerkesztője – nem csupán nagyszerű, a kortárs magyar líra nyelvét megújító verseskötetek szerzője, mint a Vidéki Orfeusz (1983), a Wilhelm-dalok (1992), az árvacsáth (1992) és a Balkáni babér (2001), olyan emlékezetes prózaköteteké, mint a Virág utca 3 (1983), a Kékítőgolyó (1994), s olyan, akár regényként is olvasható rádióinterjú alanya, mint a Parti Nagy Lajossal közösen jegyzett Költő disznózsírból (2004), hanem öntörvényű, besorolhatatlan (élet)művész, aki az őt körülvevő mikrovilág tényeiből, tárgyaiból, törmelékeiből, legendáiból, pletykáiból, figuráiból nagyszabású magánmitológiát teremt.
Szintén a vajdasági Új Symposion első generációjához köthető a február 20-án hallható Végel László, aki az 1967-ben megjelent Egy makró emlékiratai című regényével robbant be a magyar irodalomba. A szülőföldjéhez ezer szállal kötődő író azok közé tartozik, akik nem települtek át a délszláv háború borzalmainak közepette sem. Ez a hűség és a lokalitásokat tágabb kontextusba helyező européer nézőpont adja elsőrangú írásművészetének aranyfedezetét.
Végel mindemellett heti gyakorisággal van jelen a vajdasági magyar nyilvánosságban: 1991 és 2014 között írt naplójegyzeteit közreadó tavalyi kötete az erős közéleti indíttatású szövegeket mindenkor irodalmi vonatkozásokkal keresztezi. A humorát, jó kedélyét minden körülmények közt megőrző író ritka alkalomnak számító budapesti estje egyszerre ígér elgondolkodtató szellemi kalandot, színvonalas irodalmi élményt és élvezetes szórakozást.
Március 20-án Cserna-Szabó András, a többek között József Attila-, Mészöly Miklós- és Arany Fakanál-díjas író estje a Müpa kortárs irodalmi sorozatának következő állomása. A pályakezdő Fél négy (1998), a Félelem és reszketés Nagyhályogon (2003), a hasnovellákat, gasztroesszéket tartalmazó Levin körút (2004), a Darida Benedekkel közösen jegyzett Jaj a legyőzötteknek, avagy süssünk-főzzünk másnaposan (A macskajaj regénye 52 recepttel, 2007), a Nagy macskajajkönyv (2012), a Szíved helyén épül már a Halálcsillag (2013), és a legutóbb megjelent, az olvasót az alföldi betyárvilágba elkalauzoló Sömmi (2015) szerzője a kortárs magyar irodalom egyik legeredetibb figurája és legautentikusabb alkotója.
A Müpa Literárium-évadát május 15-én a nemzetközileg legismertebb íróink egyike, Krasznahorkai László zárja, akinek pályája a káprázatos berobbanástól (Sátántangó, 1985) a világhírig, a Man Booker-díjig (2015) ível, gyakorlatilag töretlenül. Könyveit elismeréssel fogadta a kritika az Egyesült Államoktól Japánig, megkapta a legrangosabb németországi irodalmi díjak csaknem mindegyikét. Susan Sontag „az apokalipszis Gogolt és Melville-t idéző magyar mesterének” nevezte Krasznahorkait, műveiből a Tarr Bélával készített filmeket a Sátántangótól a Werckmeister harmóniákon át A torinói lóval (2011) bezárólag világszerte bemutatták, s díjak özönével halmozták el.
