„én itt maradtam / úgy maradtam itt hogy nem mentem el sehova” Tolnai Ottó Kossuth- és József Attila-díjas költő, író, színműíró, műfordító 85 éve, 1940. július 05-én született és idén március 27-én hunyt el.
.png)
Tolnai Ottó 1940. július 05-én Magyarkanizsán (akkor Jugoszláviában) született. 1955 és 1959 között a zentai magyar gimnázium tanulójaként publikálta első műveit. Az Újvidéki Egyetemen magyar nyelv és irodalom szakra járt, majd a Zágrábi Egyetemen hallgatott filozófiát.
TOLNAI OTTÓ: NÉMÁN
ha a forrás
hang-pincéjét
elvennék
a madarak
hang-padlása alól
összedőlne némán e kék ház
ha e kék ház összedőlne
összedőlne a zöld is némán
s ha az a piros ház összedőlne
lerogynának e futkosó
hússzín tornyok is némán
némán
Tolnai Ottó költészetét a hatvanas évektől építi, Belgrád, Budapest és Bácska vonzásában olyan új nyelvet alkotott, melyet valóban el kell sajátítanunk, ha érteni akarjuk. Epikus töltetű verseinek szereplőivel könnyű azonosulnunk, miként a megjelenítő pátosszal és humorral, melyek így együtt jellemzik a Vajdaság, a költő napi történelmét. Tolnai örök realista volt, szeretett provinciáját úgy kötötte a nagyvilághoz, hogy közvetlenül vallott önmagáról, úti élményeiről, pályatársairól vagy Pilinszky legendás látogatásáról.
Első verseskötete 1963-ban jelent meg Homorú versek címmel. Ekkor már a Ifjúsági hetilap művészeti mellékletének, a Symposionnak a szerkesztője volt. Ebből a mellékletből indult az Új Symposion irodalmi, művészeti folyóirat 1964-ben. Első regénye, a Rovarház 1969-ben jelent meg.
1966-tól 1990-ig a Jugoszláv Írószövetség tagja, majd a szervezet utolsó elnöke volt, annak megszűnése előtt. Ő állította össze a jugoszláviai magyar írók antológiáit.
A Vajdaságban 1969-74-ben az Új Symposion című folyóirat főszerkesztője, majd 1994-ig az Újvidéki Rádió munkatársa, szerkesztője volt. 1992-től 2004-ig a veszprémi Ex Symposion főszerkesztőjeként dolgozott.
A jugoszláviai magyar irodalom korszakalkotó csúcsteljesítménye a Világpor, megjelenésekor, 1980-ban az akkor még szorosan záró vasfüggöny miatt Magyarországon nem kerülhetett könyvforgalomba, nem válhatott részévé a hazai irodalmi kánonnak. 1994-től a Szabadka melletti Palicson élt. Sok műfajban alkotott, de főként verseskötetei jelentek meg.
TOLNAI OTTÓ: A NAPLEMENTE FONÁKJA a naplemente fonákja
a kútra küldtek
de más irányba vettem az utam
át a fahídon ki a járásra
van ott az egyik szikes kopás szélén
egy élesselyem fűcsomó
azt akarom megsimogatni
attól akarok még elbúcsúzni
attól az élesselyem fűcsomótól
mástól már mindentől elbúcsúztam
csak az ómama kissámlijától nem búcsúztam el
azt szeretném magammal vinni
hogy majd legyen min üldögélni a túlvilágon
nézni a naplemente fonákját
mert láttam annak a falra festett angyalnak is
az van a szemében
a naplemente fonákja
A Wilhelm-dalok című kötete 1992-ben jelent meg először, s az elmúlt évtizedekben a Tolnai-életmű kultikus darabjává vált. A versekből építkező regény énekese, Wilhelm, a fogatlan félnótás felbukkant már az 1983-as Vidéki Orfeusz című kötet egyik ciklusának mellékalakjaként, hogy aztán ebben a vajdasági folklórt és szociográfiát is összeforrasztó „naiv eposzban” – ahogy Thomka Beáta írta – avanzsáljon főhőssé.
1991-ben József Attila-díjjal tüntették ki, 1998-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagja volt. 2001-ben a Digitális Irodalmi Akadémia tagjai sorába választották. Költő disznózsírból című könyvéért 2005-ben megkapta a 2004. év legjobb szépirodalmi alkotásának járó Magyar Irodalmi Díjat. 2007-ben Kossuth-díjjal tüntették ki az avantgárd hagyomány magas szintű megújításáért és a vajdasági magyar irodalom szervezésében vállalt szerepéért. 2009-ben a Grenadírmars című kötetéért Artisjus irodalmi nagydíjjal ismerték el.
A 2016-os könyvfesztiválon mutatták be Világpor című könyvének átdolgozott kiadását. 2017-ben megkapta a Vajdasági Írók Egyesületének (Írószövetségnek) életműdíját. 2018-ban Hazám-díjjal tüntették ki. 2018-ban Szeméremékszerek címmel jelent meg regénye.
„De hiszen itt az egész macska! Csak a prém ment el dorombolva, csak a hús nyávogva. A karmok maradtak. S a gerinc is. A gerinc fényesre csiszolt, pörgetett olvasófüzére. Hol a lábak amortizőrje, amely minden bukást, zuhanást úgy tett a földre, akár az ősz a levelet?!
A macskát nem lehet agyonverni, nem lehet felakasztani. S íme, a habzó bokor alatt egyszerűen kinyúlt.
A kert, mint dohogó illatszergyárhoz illik, azonnal át is lényegítette.” (Tolnai Ottó: Virág utca 3. – Szigorúan a szép, azaz a rút szférájában)
2023-ban megkapta a Vilenica-díjat (az 1986 óta létező rangos közép európai irodalmi elismerést olyan írók kaphatják meg, akik a közép-európai kultúrában kiemelkedőt alkottak a vers, próza, dráma vagy az esszé területén).
További elismerései között szerepel a Híd-díj, a Radnóti-díj, a Weöres Sándor-díj, és megkapta a Köztársasági Elnök Aranyérme kitüntetést is. 2024-ben Szinva Irodalmi Díjat kapott. 2025-ben Libri irodalmi emlékdíjat kapott az 1992-es Wilhelm-dalok című válogatott verseskötetéért. Műveit német, francia és szerb nyelvre fordították le.
