A magyar nyelv rokonságának tudományos bizonyítása, az első modern magyar nyelvtan és csaknem ötezer szó eredetének feltárása – mindez egyetlen ember munkásságához kötődik. 275 éve született Gyarmathi Sámuel, aki orvosként indult, de a magyar nyelvtudomány egyik legnagyobb úttörőjeként írta be nevét a tudomány történetébe.
A nyelv nem csupán a kommunikáció eszköze, hanem egy nép történelmének, gondolkodásának és kultúrájának egyik legfontosabb őrzője. A Cultura.hu nyelvtudományi írásai is rendszeresen rámutatnak: minden szó múltat hordoz, minden nyelvi változás egy-egy korszak lenyomata. Kevés magyar tudós ismerte fel ezt olyan korán és olyan mélységben, mint Gyarmathi Sámuel, aki 275 évvel ezelőtt született, és munkásságával új korszakot nyitott a magyar nyelv kutatásában.
A magyar nyelv védelmének szolgálatában
1751. július 15-én látta meg a napvilágot Kolozsváron. Bár orvosi diplomát szerzett a bécsi egyetemen, érdeklődése messze túlmutatott a gyógyításon. A tudomány sokféle területét művelte: foglalkozott természettudományokkal, növénynemesítéssel, ásványtannal, még léggömbkísérletekkel is, de maradandó hírnevét a nyelvtudomány alapozta meg.
A 18. század végén a magyar nyelv helyzete korántsem volt magától értetődő. II. József nyelvrendelete a németet tette meg a Magyar Királyság hivatalos nyelvévé, ami élénk szellemi ellenállást váltott ki. A magyar nyelv művelése és tudományos leírása ettől kezdve nemcsak tudományos, hanem kulturális és nemzeti ügy is lett.
Gyarmathi Sámuel az elsők között vállalt szerepet ebben a munkában. Már a Magyar Hírmondó állandó szerzőjeként is a magyar nyelv kérdéseivel foglalkozott, majd 1794-ben megjelentette az Okoskodva tanító magyar nyelvmester című monumentális nyelvtanát.
Ez a mű mérföldkőnek számított: az első olyan magyar nyelvtan volt, amely igyekezett elszakadni a latin nyelvtani mintáktól, és a magyar nyelv saját szerkezetére épített. Terminológiája is magyar volt, ami a későbbi nyelvújítás egyik fontos előfutárává tette.
A könyv, amely megváltoztatta a nyelvtudományt
Gyarmathi nevét elsősorban az Affinitas linguae hungaricae cum linguis fennicae originis grammatice demonstrata című, 1799-ben megjelent munkája őrizte meg az utókor számára.
Ez volt az első valóban tudományos igényű magyar összehasonlító nyelvészeti mű. Míg korábban a nyelvek rokonságát főként hangzásbeli hasonlóságok alapján próbálták bizonyítani, Gyarmathi felismerte, hogy a döntő bizonyítékokat a nyelvtani szerkezetek, a szóalakok és a nyelv belső rendszere szolgáltatják.
Nemcsak a finn és a lapp (számi) nyelvet vetette össze a magyarral, hanem az észt és más finnugor nyelveket is vizsgálta. Számos olyan szóeredetet és nyelvtani összefüggést ismert fel, amelyeket a modern nyelvtudomány ma is helytállónak tekint.
A nyelv állandóan változik
A Cultura.hu nyelvtudományi írásainak egyik visszatérő gondolata, hogy a nyelv élő organizmus: folyamatosan változik, alkalmazkodik, gazdagodik. Gyarmathi Sámuel ezt már a 18–19. század fordulóján felismerte.
Nem tekintette hibának a nyelvi változásokat, hanem természetes folyamatként vizsgálta őket. Rámutatott arra is, hogy a magyar nyelv számos török eredetű szava nem „idegen test”, hanem történelmünk évszázados együttélésének emléke. Megértette, hogy a szavak jelentése és hangalakja az idő során módosul, és ezekből a változásokból múltunk is rekonstruálható.
A nyelvújítás előkészítője
Bár a klasszikus nyelvújítás Kazinczy Ferenc nevéhez kötődik, Gyarmathi munkássága nélkül aligha bontakozhatott volna ki ilyen tudományos alapokon.
Nyelvtanai, szótárai és összehasonlító kutatásai azt bizonyították, hogy a magyar nyelv önálló, gazdag és szabályos rendszer, amely képes a tudomány és a műveltség nyelvévé válni. Munkássága hozzájárult ahhoz a szemlélethez, amely szerint a magyar nyelvet nem pusztán őrizni kell, hanem tudatosan fejleszteni és gazdagítani is érdemes.
Európában otthon volt
Gyarmathi hosszabb időt töltött Göttingenben, ahol korának legjelentősebb tudósaival dolgozhatott együtt. Hazatérése után is élénk kapcsolatot tartott fenn a német tudományos világgal, miközben Erdélyben tanított és kutatott.
Érdeklődése lenyűgözően sokoldalú volt. Orvosként dolgozott, botanikával és ásványtannal foglalkozott, részt vett a kor legizgalmasabb természettudományos kísérleteiben, sőt még a hőlégballonok is foglalkoztatták. Végrendeletének játékos mondata jól mutatja személyiségét: legnagyobb érdemének nem tudományos könyveit, hanem azt tartotta, hogy Erdélyben elsőként honosította meg a sárga burgonyát.
Gyarmathi Sámuel 1830-ban hunyt el, de életműve ma is a magyar nyelvtudomány egyik alapköve. Kutatásai hozzájárultak a finnugor nyelvrokonság tudományos bizonyításához, munkái pedig a modern összehasonlító nyelvészet első jelentős magyar teljesítményei közé tartoznak.
Miközben a nyelv az elmúlt két és fél évszázadban folyamatosan változott, Gyarmathi felismerései ma is érvényesek. Megmutatta, hogy a nyelv nem pusztán szavak gyűjteménye, hanem egy közösség történelmi emlékezete. Éppen ezért a nyelv kutatása nemcsak tudományos feladat, hanem kultúránk és identitásunk megértésének egyik legfontosabb kulcsa.
