„Aki fél, menjen cukrászkisasszonynak” Kéthly Anna magyar szociáldemokrata politikus, az Országgyűlés második női képviselője 50 éve 1976. szeptember 7-én halt meg emigrációban.
Kéthly Anna a 20. századi magyar politika egyik legkarakteresebb alakja volt: törékeny külső, hajlíthatatlan jellem, félelem nélküli kiállás az igazságért. Ha ma körülnézne, aligha fogadná el, hogy a nőket újra a háttérbe szorítsák, vagy hogy a demokrácia alapjai meginogjanak. Életműve nem csupán történelem – hanem figyelmeztetés is.
Kéthly Anna a magyar parlamentarizmus úttörői közé tartozott: a második nő volt, aki képviselői mandátumot szerzett. Pályáját a VIII. kerületben, iskolai helyszínén is kezdte, egy olyan környéken, ahol Táncsics Mihálytól Somogyi Béláig sokan emelték fel szavukat a társadalmi igazságtalanságok ellen.
A szabadság következetes szószólója
Kéthly már fiatalon felismerte, hogy a demokrácia nem pusztán politikai rendszer, hanem mindennapi felelősség.
1889. november 16-án született Budapesten, Kilenc gyermekes, öntudatos pesti munkáscsalád sarjaként nőtt fel, ahol korán megtanulta a kitartás és a munka becsületének értékét. Pályáját gépírónőként kezdte, később könyvelőként dolgozott, és ha kellett, a varrógép mellé is leült – mindent elsajátított, ami a megélhetéshez és az önállósághoz kellett.
1917-ben csatlakozott a szakszervezethez és a szociáldemokrata párthoz. Lelkesen támogatta az őszirózsás forradalmat és az első magyar köztársaság megszületését – amely éppen 29. születésnapjára esett –, ugyanakkor határozottan elutasította a kommün diktatórikus törekvéseit.
1922-ben választották először parlamenti képviselővé, és a következő években többször is bizalmat kapott. Felszólalásai rendre a társadalmi igazságosság köré épültek: a népjóléti intézkedések kiszélesítése, az oktatás mindenki számára hozzáférhetővé tétele, az állami egészségügy fejlesztése és a nők egyenjogúsága mind-mind szívügye volt. Emellett a Nőmunkás című lap főszerkesztőjeként is a dolgozó nők hangját erősítette.
Egy törékeny asszony rendíthetetlen erővel
Az Európai Parlament egykori alelnöke, Miguel Angel Martínez a hatvanas években ismerte meg. Visszaemlékezése szerint Kéthly kíváncsisága és szellemi frissessége a fiatalokat is megszégyenítette. Miközben száműzetésben élt, továbbra is figyelemmel kísérte Európa sorsát, és már akkor hangsúlyozta: Magyarország csak akkor lehet igazán szabad, ha kontinensünk demokratikus és egységes.
Az élete során börtönt és emigrációt is megjárt politikusnőt a diktatúrák soha nem tudták elhallgattatni. Mindvégig következetesen védte az elesetteket, és azoknak az ügyét is felkarolta, akik politikailag távol álltak tőle. Hitt abban, hogy a párbeszéd – még ellenfelekkel is – a demokrácia alapfeltétele.
Kiállás a vérengzés ellen – fenyegetések árán is
Amikor Bajcsy-Zsilinszky Endrével együtt tiltakozott az újvidéki vérengzés miatt, halálos fenyegetéseket kapott. Barátai féltették, ő azonban csak keserű humorral legyintett:
„Aki fél, menjen cukrászkisasszonynak.”
Ez a félmondat mára jelképévé vált annak a bátorságnak, amely egész életét végigkísérte.
Kéthly Anna nemcsak politikus volt, hanem a demokrácia elszánt őre. Nem hitt a megalkuvásban, sem abban, hogy a nőknek a tűzhely mellett a helyük. Ha ma élne, bizonyára nem hagyná szó nélkül a társadalmi egyenlőtlenségeket és a politikai elhallgattatást. Öröksége arra figyelmeztet: a szabadságot minden generációnak újra ki kell harcolnia.
