A közeledő karácsony mindenkit lázas gondolkodóba ejt, milyen ajándékkal lephetnénk is meg szeretteinket. Egy laptoppal, plazmatévével vagy netán egy állattal? Nem mindegy, hogy kinek milyen állatot választunk.
A díszállat-kereskedések kirakatai tele vannak szebbnél szebb, változatosnál változatosabb fajtájú állatokkal, és bizony, nehéz közülük választani. Az elhatározás általában gyorsan jön: meglátni és megszeretni általában egy pillanat műve. Azonban nem mindegy, hogy kinek milyen állatot vásárolunk.
Az állatvásárlás nagy felelősség: élő és érző lényt veszünk magunkhoz, akit/amelyet nem szabad az ünnepek elmúltával kirakni, ha már meguntuk. Arról nem is beszélve, hogy ha nem magunknak szánjuk, nem árt előtte egy kicsit tájékozódni: milyen nagy a lakás, ahová az állat kerül, van-e kertkapcsolat, van-e kisgyerek a családban, vagy van-e olyan családtag, aki allergiás a szőrre, illetve a tollra. Esendő emberek vagyunk, így betévedve egy állatkereskedésbe melyikünk ne csábulna el egy édes kis tengerimalac vagy egy bohókás papagáj láttán, pláne ha egy szűk ketrecből meregeti ránk szomorú szemét? Ha engedünk a szívünket mardosó szörnyű érzésnek, a sajnálatnak, bizony könnyen megeshet, hogy este már az új szerzeményünkkel” osztjuk meg otthonunkat.
Ennek a segélyakciónak azonban van egy igen szomorú, sőt a ritka állatfajokra veszélyes árnyoldala is. Mégpedig az, hogy vásárlásunkkal önkéntelenül is hozzájárulunk ezeknek az állatoknak eredeti lakhelyükről való kiszakításához, ösztönözve további egyedek behozatalát és kereskedelmét. Pedig ugye mi igazán csak jót akartunk?
Ha mégis mindenáron ki szeretnénk lógni a hagyományos állattartók népes táborából, és eltökélt szándékunk, hogy állatkülönlegességet” viszünk haza, nem árt, ha szem előtt tartunk néhány nem elhanyagolható szempontot. Ne döntsünk elhamarkodottan, mert ha utólag ébredünk rá, hogy nem tudunk megfelelő otthont teremteni újdonsült családtagunknak, már lehet, hogy késő lesz.
Általában ezek az állatok igen sajátos tartási körülményeket igényelnek, így nagyon fontos, hogy mielőtt bármi mellett kikötnénk is, tájékozódjunk az állatkereskedőnél, vagy kérjünk tanácsot tenyésztőktől az állat szokásairól. Különbözőek vagyunk, különböző anyagi lehetőségekkel. Ezt mindenképpen mérlegelni kell, mielőtt bárkit meglepnénk is egy új lakótárssal. Ne vegyünk például kisnyugdíjasnak bernáthegyit, mert szegényt kieheti a nyugdíjából, otthonülő, kényelmes embernek ne ajándékozzunk foxit, különben hamarosan megdönti a 100-as sprint világrekordját. Kis lakásba ne vegyünk újfoundlandit, mert hamarosan albérletbe költözhetünk, csendre vágyók pedig ne tartsanak pulit, mert hamarosan fülvédőre lesz szükségük.
Az ajándék kiválasztásánál ne annak ára, hanem az legyen a döntő, hogy az, aki kapja, örül-e neki és gondját tudja-e viselni. A korábban oly nagy népszerűségnek örvendő aranyhörcsögök, tengerimalacok ma már egyre inkább háttérbe szorulnak az egzotikus állatok mellett. Így sokan divatból vásárolnak óriáskígyót, madárpókot, varánuszt vagy éppen tengeri akváriumot. Nem egyszerű feladat, és nem is olcsó, ezért kétszer is gondoljuk meg, mielőtt belevágunk – arról nem is beszélve, hogy esetleg nem úgy sül el a meglepetés, ahogy szerettük volna.
Vagy megtartjuk az új jövevényt mi magunk, vagy visszavisszük oda, ahol vettük. Ez azonban csak akkor megoldható, ha a vásárláskor számlát kérünk az üzletben, és tudakozódunk arról, hogy gond esetén van-e visszavásárlási lehetőség. Célszerű arról is érdeklődni, hogy mennyi a szavatossági” idő, azaz mennyi időn belül vihetjük vissza a megvásárolt ajándékot. Erről a vásárlók zöme meg szokott feledkezni, és ha mégis megtörtént a baj, akkor már hiába minden. Ilyenkor sajnos az állatok húzzák a rövidebbet.
Állatot általában szülők szoktak venni gyermekeiknek. Ne felejtsük el azonban, hogy ha túl kicsi a gyerek, akkor még nem tud felelősségteljesen gondoskodni róla, tehát a feladata mindenképpen ránk marad.
Szóval mit is vegyünk?
Ha csendes lakótársra gondoltunk, akkor vegyünk halat vagy teknőst. A halak közül az elevenszülők – mint például a guppik, a plattik vagy a xiphók – különböző színváltozatban kaphatók, viszonylag könnyen tarthatók és szaporíthatók. A túl kis akváriummal az a baj, hogy azt gyakran kell tisztítani. Ötven literes viszont már 8-10 kis halnak elegendő, ha levegőztetőt is teszünk bele. Célszerű elhúzható üveg- vagy műanyag tetővel kérni, így nem fog gyorsan párologni a víz.
Ha teknősre esett a választás, úgy vagy szárazföldi görögteknőst (CITES papírral együtt adják, anélkül illegális), vagy vízi ékszerteknőst vásároljunk. Az utóbbinak sárga vagy vörös fülű” változata is van. Vízmelegítő mindenképpen kell, mert ezek a kis állatok a 26-28 fokot igénylik. Nyers, fagyasztott csalihal, szárazeleség, tubifex a számukra megfelelő eleség, parizerrel ne is próbálkozzunk.
Madarak esetében a kis testű, élénk, könnyen alkalmazkodó és tartható, fogságban is gondtalanul szaporodó hullámos papagájt, zebrapintyet, sirálykát és kanárit részesítsük előnyben. A nagyobb testű papagájok, a kakaduk, az arák már nem csak drágábbak, hanem sokkal nagyobb igényeket is támasztanak tartóikkal szemben. Hetente egyszer mindenképpen takarítsuk ki őket, a kiszórt magokért nem szabad haragudni rájuk. Ha este nem akarnak csöndben maradni, akkor takarjuk le őket vékony takaróval.
Amennyiben hüllőket (kígyót, gekkót) ajándékozunk, számukra megfelelő méretű terráriumot vegyünk, talajfűtővel, amely az altalajt mindig melegen tartja. Ez a megfelelő gondoskodás alapfeltétele. Nem hangosak, viszont szépek (lásd: narancsszínű gabonasikló), és megfelelő ápolás mellett évekig gyönyörködhetünk bennük.
A régcsálók, például a fehér egérke etetésére megfelelnek a kereskedelemben kapható speciálisan rágcsálóknak összeállított magkeverékek, és tápok, de kedveli egyebek mellett a sajtot, a főtt tojást, a diót, a mogyorót, az alaposan megmosott és lecsöpögtetett salátalevelet és a sárgarépát is. Tiszta ivóvízről minden nap gondoskodnunk kell. Ezt ne edénybe tegyük, mert könnyen kiborítják, viszont kaphatók speciálisan kisrágcsálók számára készült műanyag itatók, melynek szopókájából könnyen tudnak inni állataink.
Ha mégsem élő állatot akarunk ajándékba adni, de szeretjük őket, és még többet szeretnénk róluk megtudni, akkor a legszebb ajándék egy gyönyörű könyv. Ha könyvesboltban járunk, széles választékát találjuk természetfilmeknek, könyveknek, amelyek nagyon hasznos és érdekes információt nyújtanak mindannyiunknak. Mindamellett, hogy szórakoztatóak, és nagyon szép ajándékok, megóvnak bennünket a leggyakrabban elkövetett hibáktól.
Még van időnk átgondolni a hirtelen jött ötleteket az ünnepig, és az sem baj, ha – mondjuk – krokodilvásárlás helyett Gerald Durrell, David Taylor, James Herriot és David Attenborough lebilincselően izgalmas könyveit lapozgatjuk majd együtt a fa alatt.
Akiket azonban nem riasztott el sem a rá váró teher, sem a beszerzés anyagi vonzata, annak mindenképpen ajánlom ezt az embert próbáló, de mindenképpen szép feladatot: állatot tartani. Az állatszeretet és az állatokkal való foglalkozás nem csak jó szórakozás, hanem mindez hobbivá, és később hivatássá is válhat. Mindenesetre rendszerességre és egy másfajta – komolyabb és körültekintőbb – gondolkodásmódra tanít.
