25 éve, 1989. június 16-án Budapesten újratemették Nagy Imrét és mártírtársait.
A nemzeti gyász és megemlékezés napján, kivégzésük 31. évfordulóján ünnepélyesen újratemették Nagy Imre, az 1956-os forradalom és szabadságharc törvényes miniszterelnöke, valamint mártírtársai: Gimes Miklós újságíró, Losonczy Géza volt államminiszter, Maléter Pál egykori honvédelmi miniszter és Szilágyi József volt titkárságvezető földi maradványait. Budapesten, a Hősök terén, a Műcsarnok lépcsőjén ravatalozták fel Nagy Imre és mártírtársai koporsóit, valamint egy hatodik, üres koporsót, az ismeretlen forradalmárét.
Pontban 12 óra 30 perckor harangzúgás adta hírül az ország népének a gyászszertartás kezdetét. Országszerte a városokban és a falvakban leállt a közlekedés, megszólaltak az autódudák, a gyárak kürtjei. A kegyeletadók egyperces néma gyásszal emlékeztek a mártírokra. A Hősök terén tartott mintegy ötórás gyászszertartáson 250 ezer ember rótta le kegyeletét, a temetés Rákoskeresztúron, a 300-as és a 301-es parcellában volt.
A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa 1989. július 6-án Nagy Imrét és társait felmentette az ellenük 1958-ban emelt vádak alól. Az újratemetés napját 2007 óta az ötvenhatos vértanúk emléknapjaként ünnepeljük. Ezen a napon emlékezünk Nagy Imrére és mártírtársaira és a forradalmat követő megtorlás valamennyi áldozatára.
Jánosi Katalin, a mártírhalált halt miniszterelnök unokája Nagy Imre újratemetésének közelgő negyedszázados évfordulója alkalmából egy keddi budapesti konferencián arról beszélt, hogy 1989. június 16. egy hazugságra épített rendszer összeomlásának szimbóluma.
A Nagy Imre Alapítvány emlékkonferenciáján Jánosi Katalin – az alapítvány létrehozója – azt mondta, hogy új dogmák vannak születőben, ám „a rendszerváltás hiteltelenítése” nem árnyékolhatja be azt a napot.
Arra is felhívta a figyelmet, hogy 1956 és 1989 nem vált társadalmi méretekben pozitív élménnyé, holott a nemzet emlékezetének darabokra tördelése nem lehet előrevivő. Nagy Imre élete és halála azt üzeni, hogy „ki kell tartanunk a saját igazunk mellett, mert a hazugságra épített rendszer előbb-utóbb összeomlik” – figyelmeztetett Bibó István gondolkodót, Nagy Imre utolsó kormányának államminiszterét idézve Jánosi Katalin.
