„Nem volt tollunk, se könyvünk, / hír és levél nem ért el, / beértük a csajkával” Közép- és Kelet-Európában a kommunizmus áldozatainak száma elérheti az egymilliót, ennyi ember vesztette életét kivégzés által, éhínség miatt, kényszermunkatáborban. Magyarországon ma van a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja.
Az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozatával nyilvánította minden év február 25-ét a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjává.
FALUDY GYÖRGY: BÚCSÚ RECSKTŐL
(részlet)
3.
Nem volt tollunk, se könyvünk,
hír és levél nem ért el,
beértük a csajkával
s egy szalmazsák felével,
besúgók és hajcsárok
közt éltünk; rúgtak, vertek,
éheztünk s dideregtünk
a meszesgödör mellett,
heti hétnapos munka
és reménytelen holnap –
összenéztünk s azt mondtuk:
te is élőhalott vagy.
És mégis – mi tartotta
legtöbbünkben a lelket?
Akkor még csak sejtettem,
most tudom, mit feleljek.
1947-ben ezen a napon tartóztatták le a szovjet megszálló hatóságok Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát, akit országgyűlési képviselő lévén mentelmi jog védett. Az akció a totális egypárti diktatúra kiépítésének első lépése volt, a kommunistáktól még távolságot tartó erők megfélemlítését, a kisgazdapárt feldarabolását szolgálta, egyben megnyitotta az utat Nagy Ferenc miniszterelnök májusi eltávolítása előtt.
A szovjetellenes kémkedéssel és ellenkormány alakításával megvádolt Kovácsot 1951-ig magyarországi és ausztriai börtönökben őrizték, majd 1952-ben a Szovjetunióba vitték, és bírósági tárgyalás nélkül 25 év kényszermunkára ítélték. 1955 novemberében átadták a magyar hatóságoknak, de szabadságát csak 1956 áprilisában nyerte vissza. Kovács az 1956-os forradalom idején földművelési miniszterként, majd államminiszterként tagja volt a Nagy Imre-kormánynak. A forradalom leverése után kereste a kiegyezés lehetőségét, de amikor világossá vált számára, hogy ez nem lehetséges, visszavonult. 1958 novemberétől haláláig országgyűlési képviselő volt, de betegsége miatt ténylegesen nem politizált.
1959. június 21-én halt meg, a szovjet hatóságok 1989-ben rehabilitálták. Kovács Béla önkényes fogva tartása a demokratikus jogok lábbal tiprásának jelképévé vált, sorsa példája azoknak, akiket ma a kommunizmus áldozataiként tartunk számon. Az Országház előtt álló bronzszobrát 2002. február 25-én, letartóztatásának és elhurcolásának 55. évfordulóján avatták fel.
Közép- és Kelet-Európában elsőként Magyarország döntött úgy, hogy legyen emléknapja a kommunizmus áldozatainak, akikről először 2001. február 25-én emlékeztek meg az Országgyűlésben és az ország középiskoláiban. Azóta is minden évben sor kerül az emlékünnepségekre, emlékeztetőként és figyelmeztetőként a korszak történéseire és a tanulságok levonására.
Az 1997-ben Párizsban megjelent, hat szerző által jegyzett A kommunizmus fekete könyve levéltári kutatások és becslések alapján világviszonylatban mintegy 100 millióra teszi a kommunizmus áldozatainak számát. A világ számos pontján emlékművet állítottak a kommunizmus, illetve a totalitárius rendszerek áldozatainak Prágától Budapesten át Washingtonig.
Nagy László: Életem
(részlet)
59-ben képszerkesztő lettem az Élet és Irodalomnál. Ez év márciusában anyám vidám levelet írt, így kezdte: „Iszkáz elesett.” Vagyis beállt a téeszbe. Megörültem, hogy simán történt. Az ötvenes évek elején egy Vas megyei rokonunk fogaival fizetett konokságáért. Beszámolt anyám, hogy a férfiak danolászva mennek a mezőre, köztük apám is. Nem csodálkoztam: a közös munka nem új nekik, mindig összesegítettek. Magnóval indultam haza, de akkorra elcsempült a szájuk. Három faluból három elnök a tagok háta mögött összevonta a téeszeket. Magam is fölháborodtam. (Eljártam ügyükben Pesten, de a házasságot nem lehetett fölbontani.) Szép szóval mégis megnyertem őket: énekeltek a magnószalagra. Akkor vettem föl egy szép regölést is. De akire legjobban számítottam, apám nem énekelt. „Nem íneklek ennek a világnak!”
Közép- és Kelet-Európában a rendszer áldozatainak száma elérheti az egymilliót, ennyi ember vesztette életét kivégzés által, éhínség miatt, kényszermunkatáborban. Jóval többre tehető azonban azok száma, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg nyomorított meg. A diktatúra áldozata volt az is, akit vallattak és kínoztak, megbélyegeztek, kirekesztettek vagy börtönbe zártak, akit csoport- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek; mindenki, akit megfosztottak a szabad cselekvés és választás lehetőségétől.
2014-ben jelentették be, hogy Áder János magyar és Joachim Gauck német köztársasági elnök kezdeményezésére és támogatásával európai nyilvántartás készülhet. A kezdeményezés első lépéseként a budapesti Terror Háza Múzeum és az egykori berlini Stasi-börtön helyén működő emlékhely és múzeum adatbankot létesít, amelyben a kommunizmus minden magyarországi és németországi üldözöttjének és áldozatának nevét regisztrálják, munkájukhoz később más európai országok is csatlakozhatnak. A magyar kormány 2014-ben azt is javasolta, hogy Washingtonban jöjjön létre a kommunizmus áldozatainak emlékmúzeuma, a közép-európai országok közös történelmi hagyatékaként, ennek megépítéséhez a kormány egymillió dollárt ajánlott fel.
2015 Magyarországon a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékéve volt, így nemcsak a kommunizmus emléknapján, hanem egész évben emlékeztünk arra a mintegy 700 ezer emberre, akiket a második világháború végén vagy utána deportáltak az országból, és akik közül háromszázezren sohasem tértek vissza.
