120 éve, 1895. november 18-án engedélyezték Magyarországon a nők felvételét egyes magyar egyetemeken. Ma már nagyjából annyian járnak nők is egyetemre, ahány férfit vesznek fel a felsőfokú tanintézetek, a diplomás nők lehetőségei azonban mégsem azonosak a férfiakéval.
A századforduló körül a női egyenjogúság csak mérsékelt ütemben haladt előre. A mai főiskolás, egyetemista lányok közül bizonyára kevesen tudják, hogy első ízben alig 120 éve, 1895-ben engedélyezték, hogy hölgyek is tanulhassanak egyetemen Magyarországon. Legalábbis ezt az időpontot tartják nyilván a hivatalos feljegyzések, s ez jó alkalom a nők iskoláztatása történetének felelevenítésére, a diplomás nők helyzetének értékelésére.
Először azok az országok nyitották meg kapuikat a nők előtt, amelyekben a nők választójogáért indult mozgalmak is erősek voltak, Anglia és az Amerikai Egyesült Államok. Ebben a két országban, ahogyan másutt is, főként a bölcsészeti karok fogadták a nőket, jóval később az orvosi, és még később a műszaki karok.
Az 1840-től egyre erősödő nőmozgalmaknak köszönhetően – Teleki Blanka, Karacs Teréz, Veres Pálné tevékenysége következtében – magyar lányok is járhattak középiskolába, szakképző intézménybe. A nők tanulmányainak fontossága, a tudományos életben való részvétele először az 1830-as években vetődött föl.
Az első magyar diplomás hölgy Hugonnai Vilma volt, aki 1879-ben, az egyik svájci egyetemen kapott orvosi diplomát, melynek honosítása itthon hosszú időbe telt. Nem csoda, hiszen a nők csak 1895-ben kaptak hivatalosan jogot egyetemei tanulmányokra, de felvételüket még kérvényezniük kellett. Persze hosszú volt a nők útja az egyetemig, hiszen az 1800-as évek elején még középiskolába se járhattak.
Több mint 60 évi disputa után, Ferenc József 1895. november 18-án kelt „legfelsőbb elhatározása”, királyi leirata birtokában Wlassics Gyula vallás- és közoktatási miniszter 1895. december 19-én elfogadta, hogy az egyetemek orvosi, bölcsészeti és gyógyszerészeti tanfolyamaira nők is felvételt nyerjenek. Az eredeti tervezet még valamennyi világi kart és a műegyetemet is megnyitotta volna a nők előtt, de végül csak három területen engedélyezték a nők felsőfokú tanulmányait, felvételüket kérvényezniük kellett.
Magyarországi egyetemen először 1900. november 3-án adtak ki diplomát hölgynek, Steinberger Sarolta szülész-nőgyógyász orvosnak, aki diplomája kézhezvétele után külföldön folytatott tanulmányokat, főleg a nőgyógyászati szakterületen. Hazatérve a budapesti Tauffer Klinikán kezdte meg orvosi működését, majd 1928-ban kinevezték az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) osztályvezető főorvosává, 1944-ig látta el ezt a megbízatást. 1966. november 24-én bekövetkezett haláláig visszavonultan élt pesthidegkúti otthonában. Legfontosabb műve Az orvosnők története című tanulmány volt. 2002-ben, halálának évfordulóján a Kozma utcai izraelita temetőben síremléket állítottak.
Az első női mérnökhallgatókat 1918-ban vették fel a Műegyetemre, összesen négyet. Az első női egyetemi tanárt 1930-ban nevezték ki. A nők jogainak érvényesítését az 1919-ben alakult Diplomás Nők Nemzetközi Szövetsége segítette. A szervezet azzal a célkitűzéssel alakult, hogy az egyetem ugyanolyan körülményeket teremtsen a tanuláshoz a lányoknak, mint a férfiaknak. Eleinte például nem volt külön toalett a lányok számára, hiszen csak fiúk jártak az egyetemre. A professzorok nem vonták be őket a folyosói vagy a férfi hallgatókkal oly gyakori, szinte baráti beszélgetésekbe, pihenésre szobát jelöltek ki a nőknek az egyetemen, ahol megszabadulhatnak szellemi fáradtságuktól, kimaradtak az egyetemi közéletből stb.
Hazánkban jelentős számban csak 1910 után kerültek be nők az egyetemekre. A Műegyetemre az 1920/21-es tanévben iratkozott be az első négy női hallgató. 1925-ben alakult meg az Egyetemet és Főiskolát Végzett Nők Egyesülete, amely elérte, hogy a nők is részt vehessenek tudományos konferenciákon, megjelentethessék tanulmányaikat, bemutathassák alkotásaikat. Az egyesület 1935-től 1939-ig megjelentette a Magyar Női Szemle című folyóiratot, amely – más nőknek szóló lapoktól eltérően – a nők tudományos, közéleti és kulturális tevékenységeit mutatta be.
Magyarországon csak 1948-ban nyílt meg az összes egyetem a nők előtt. Mára már megvalósult a jogegyenlőség az egyetemeken, évek óta csaknem ugyanannyi nőt vesznek fel, mint férfit, sőt egyes szakok – például a bölcsészet, a tanárképzés – elnőiesedtek, és magas a nők aránya a társadalomtudományi karokon is. Alacsony viszont a diplomás nők száma a közgazdász, a természettudományos és a műszaki területen, különösen az informatikus hallgatók között volna jó egyre több lányt látni hazánkban.
