Olykor viharosabb volt a történelem annál, hogy az olimpiai játékok megrendezését minden félelem nélkül elvállalja egy-egy ország. Így volt ez az 1940-es olimpia rendezésére kijelölt Japán esetében is. Olimpiák, amikor a politika közbeszól.
Japán az 1940-ben lett volna gazdája a nyári olimpiána, csakhogy 1938-ban, Mandzsúria lerohanása után császári parancsra visszalépett az ország. A rendezés jogát Helsinki kapta, de a második világégés miatt mind az 1940-es, mind pedig az 1944-es, Londonba tervezett olimpia elmaradt.
A sportszerűtlen politika
Az 1948-as londoni olimpiáról – ismét csak politikai okok miatt – meghatározatlan időre kizárták Japánt és Németországot, ugyanakkor megfigyelői státuszban jelen volt a Szovjetunió. Noha az 1952-es helsinki olimpián a Szovjetunió már elindult, ezúttal az NDK maradt (önként) távol, mivel nem volt hajlandó az NSZK-val közös csapatban elindulni. (A következő olimpián már, 1964-ig közös német csapat szerepelt.)
Az 1956-os melbourne-i játékokra a szuezi válság és a magyar események vetettek árnyékot. Svájci felhívásra a magyarországi szovjet segítségnyújtás miatti tiltakozásul Svájc, Hollandia, Spanyolország, Libanon és Irak távolmaradt a játékokról.
Az 1960-as római olimpián a Kínai Népköztársaság nem vett részt, tiltakozásul Tajvan szereplése miatt, és bejelentésük szerint addig nem térnek vissza a NOB kereteibe, míg annak tagja Tajvan.
1963-ban eltiltották az apartheid politika miatt Dél-Afrikát az olimpiai részvételtől, majd még ugyanebben az évben Indonézia tagságát függesztették fel. Ezt a döntést ugyan visszavonták, de az 1964-es játékok megnyitójáról az indonéz küldöttség mégis hazautazott, mert a sportszövetségek nem oldották fel a rajttilalmat. Ugyancsak hazatért a KNDK küldöttsége is a megnyitóról, mert sem Dél-Koreával közösen, sem pedig Észak-Korea néven nem volt hajlandó indulni. Az 1968-as mexikói olimpia előtt csak egy közjáték borzolta az idegeket: A NOB mégis rajtengedélyt adott Dél-Afrikának, ám a döntést a felháborodás és az afrikai országok bojkottfenyegetései miatt visszavonták.
1972-ben Münchenben csendben indult az olimpia. A versenyek kilencedik napján azonban az olimpiai faluban palesztin terroristák ejtették túszul az izraeli küldöttség tagjait. A véres és teljesen értelmetlen túszdráma a fürstenfeldbrücki repülőtéren ért véget; az ,,eredmény,, tizenhat halott. Az óriási méretű biztonsági intézkedések ellenére a politikai terrorizmus az olimpiát is utólérte. A játékokat a NOB döntése értelmében mégis folytatták, az olimpiai eszme nem pusztult el.
Az afrikai országok 1976 júliusában közölték, hogy amennyiben Új-Zéland elküldi rögbiválogatottját Dél-Afrikába, nem vesznek részt az olimpiai játékokon. A NOB válasza után (nem olimpiai sportág ügyeibe nem avatkozhatnak be) a döntés érvénybe lépett. Tajvan (mivel nem engedélyezték számára a Kínai Köztársaság elnevezés használatát), szintén nem volt ott a montreali megnyitón. Az olimpián a benevezett 118 ország közül csak 92 indult el, és még a rajt utáni napon is 4 ország visszalépett.
Az 1980-as moszkvai olimpiára – a szovjet-amerikai viszonyok mélypontján – Jimmy Carter amerikai elnök tisztán politikai okokkal magyarázva megakadályozta az amerikai sportolók indulását és hasonló döntésre hívta fel szövetségeseit is, nem riadva vissza a közvetlen politikai nyomás gyakorlásától sem. Az Egyesült Államok, az NSZK és Norvégia sportolóinak távolmaradása érzékeny veszteséget jelentett az olimpia számára (a NOB az olimpiai chartával összhangban egyéni indulást nem engedélyezett).
Sajnos, az olimpiai mozgalomra hosszú árnyékot vetett a nagypolitika, mert – mintegy válaszként – az Egyesült Államokban rendezett 1984-es Los Angeles-i olimpiára a Szovjetunió és a szocialista országok sportolói nem utaztak el, ezáltal ismét elmaradt a teljes megmérettetés lehetősége. Annyi hosszú év után most ismét bizakodva nézhetünk a jövőbe, mert a szöuli olimpiára a meghívott országok legnagyobb része, felülemelkedve a politikai szempontokon, elfogadta a NOB meghívását. Egyelőre csak hat ország (Albánia, Angola, Kuba, a Koreai NDK, Nicaragua és a Seychelles-szigetek) utasította vissza a meghívást (a Koreai NDK szereplése az utolsó pillanatig nem kizárt), viszont most először mindhárom szuper-sporthatalom, az Egyesült Államok, Kína és a Szovjetunió egyszerre vesz részt olimpián.
Az olimpiák eddigi története azt bizonyítja, hogy a kizárásoknak és bojkottoknak haszna nincs, csak kára, és a legnagyobb vesztesek mindig az ártatlan, képességeik kipróbálásában megakadályozott sportemberek.
Vladár Tamás
