Az Orient Express a vasúti személyszállítás új korszakát hozta el. Nincs több kemény pad és rossz szagú kocsi. Az elitbe tartozók már bársonyos kanapékon ülhettek, selyemlepedőn aludhattak, ezüst evőeszközökkel ehettek és ivott kristálypoharakból ihattak, miközben a gőzmozdony megszakítás nélkül áthajtotta minden országon.
Az Orient Expresst (teljes néven Velence–Simplon–Orient expressz, rövidítve: VSOE) Nyugat-Európát Kelet-Európával összekötő vasútvonalakon közlekedő luxusvonatot 19. és a 20. század egyik sikertörténetének is tarthatnánk.
A 19. század közepén a vasúti társaságok úgy jöttek létre, mint gomba. De huzamosabb ideig nem volt olyan vonat, amely kényelmes fekvőhellyel, tisztálkodási fülkével és étkezési helyiségekkel vitte volna az utasokat Európán áthaladva.
A Párizs és Bécs között közlekedő gyorsvonatok a kelet-európai vasúthálózat bővülésének köszönhetően az 1880-as évek elején – Budapesten és a bánáti Orsován át – már Bukarestig is eljutottak.
A nagy érdeklőst kihasználva 1883. június 5-én elindult Párizsból az első Orient expressz Konstantinápoly felé. Az a tény, hogy Bukarest után egy ideig “csak” Bulgáriában fejeződött be az út, és hogy a végső állomásig már hajóval kellett utazni, nem zavarta a 40 utast. Az Orient Express végül 1889-ben ért el Isztambulba szünet nélkül.
Georges Nagelmackers belga bankár fejében fordult meg az a gondolat, hogy egy Európát átszelő gyorsvonatot kellene útnak indítani, amely a mesés Kelet felé, egészen Isztambulig repítené utasait. Az általa alapított Nemzetközi Vasúti Hálókocsi Társaság amerikai mintára készült, forgóvázas kocsikat szerzett be, az étkező- és hálókocsikat minden kényelmet kielégítő berendezéssel látta el.
A pazar kivitelezésű, favázas, faburkolatos kocsik oldalát az egyik fő részvényes, a belga király oroszlános címere díszítette. Az I. világháborúig használt fényűző vasúti kocsik egyike a budapesti Magyar Vasúttörténeti Parkban látható.
Az 1882. évi sikeres Párizs-Bécs próbajárat után a luxusvonat egy év múlva, 1883. június 5-én Párizsból útnak indulhatott Isztambul felé, amit nagy hírverés előzött meg. A vonatra csak első osztályú jegyet lehetett váltani, ezért a kalandvágyó, gazdag utasok a 457 aranyfrank menetdíjra 20 százalék felárat is fizettek. A szerelvény öt kocsiból állt, a mozdonyt egy poggyászkocsi követte, majd két háló- és étkezőkocsi, amelyhez újabb poggyászkocsit kapcsoltak.
Az expressz első öt évében a Strassburg-Stuttgart-München-Bécs-Pozsony, valamint Budapest-Szeged-Temesvár-Orsova-Bukarest-Ruszcsuk-Várna útvonalon haladt. Több mint két és félezer kilométer megtétele után, két és fél nap múlva ért a havasalföldi Gyurgyevóba (Giurgiu), ahonnan az utasoknak hajón kellett átkelniük a Dunán a bulgáriai Ruszéba, majd újabb hétórás vonatozás után Várnából 15 órás tengeri hajózás után érkeztek meg Isztambulba.
A 3186 km-es út 83 óráig és 30 percig (3 és fél napig) tartott, beleértve a hajóutat is, a szerelvény magyar szakaszon 689 km-t tett meg. Az Orient első útja nemcsak az átszállás miatt volt viszontagságos, olykor dunai árvíz, földcsuszamlás és hóakadály is késleltette menetidejét. Később, 1891-ben még rablók is rátámadtak a luxusvonatra, és csak váltságdíj fejében engedték szabadon az utasokat meg a személyzetet.
1884-re elkészült a Budapest–Zimony–Belgrád, majd 1888-ra a Belgrád-Nis-Szófia vasúti pályaszakasz, így már megszakítás nélkül, valóban közvetlenül lehetett eljutni az Orienttel Isztambulba. A menetidő 67 óra 35 percre rövidült, és az expressz ettől kezdve egészen az I. világháborúig fénykorát élte. Uralkodók, politikusok is megfordultak a dús pompával felszerelt kocsikban, mint például Ferdinánd bolgár fejedelem, Daniló montenegrói herceg, Ranai maharadzsa az összes feleségével.
A luxusvonat Agatha Christie képzeletét is megragadta. Az írónő 1929-ben utazott az expresszel, és egy isztambuli szállodában vetette papírra a Gyilkosság az Orient Expresszen című detektívregényét, amely 1934-ben jelent meg, negyven év múlva, 1974-ben pedig Sidney Lumet amerikai rendező vitte filmre a történetet.
Az I. világháború után a járat elkerülte Budapestet. A Simplon Orienttel Párizsból Lausanne, Milánó, Velence, Belgrád és Szófia érintésével lehetett eljutni a török fővárosba. 1924-től 1939-ig közlekedett ismét eredeti útvonalán, a magyar fővároson keresztül. A II. világháború után már elvesztette luxusjellegét, másodosztályú kocsikkal is közlekedett, útvonala is egyre rövidült. A vonat 1977-ben haladt végig utoljára Párizs és Isztambul között, az 1990-es évek végére Bukarestig, majd csak Budapestig járt. 2001-től Párizs és Bécs között, 2007 óta csak Strasbourg és Bécs között szállít utasokat. 2009-ben megszűnt állandó menetrend szerint közlekedni, de nosztalgiajáratként az eredeti szerelvénnyel továbbra is közlekedik a London-Velence, illetve az eredeti, Párizs-Isztambul útvonalon. Budapesten, a Keleti pályaudvaron is megáll.
