Örkény Istvánra emlékeznek tisztelői kedden a Moszkva környékén lévő Krasznogorszkban, ahol az író oroszországi fogságának utolsó éveit töltötte.
Az orosz műfordító, Tatyjana Voronkina vezette csoport minden évben tiszteleg a magyar abszurd dráma és a novella nagymestere előtt. Ezúttal annak az Osztrovszkij színháznak a tagjai kísérik el, amely bemutatta az író Tóték című drámáját.
A színházban már hét éve van műsoron a színdarab. Az irodalmi séta résztvevői között ott lesz Anatolij Guszev hungarológus, rádióbemondó, aki a közelmúltban Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült.
„Aki emlékezik, ítélkezik. Az emlék sohasem közömbös. Vonz vagy taszít, pozitív vagy negatív. Az emléknek töltése van.” A volt fogolytábor területén kialakított krasznogorszki múzeumban egykor antifasiszta iskola működött. A barakkmúzeum vezetői mindent megtesznek azért, hogy méltón őrizzék a magyar író szellemiségét – mondta el Tatyjana Voronkina az MTI-nek. Voronkina szerint Krasznogorszkban elhatározták, hogy ismét kiadják a Lágerek népe című Örkény-szociográfiát. Ennek köszönhetően a műfordító ezentúl gyakori vendége lesz a Moszkva környéki múzeumnak. Az előző kiadást is a magyar irodalom egyik legjelentősebb tolmácsolójának tartott orosz szakember fordította.
„Ebbe a hadifogolyvilágba mint fiatal, kezdő író csöppentem bele egy vékony kötettel a hátam mögött. Pályám kezdetén született írásaimat inkább a játékosság, a szürrealizmusra való hajlam jellemezte, és az, hogy nem sokat törődtem a valósággal, inkább bíztam magam a képzeletemre. Ilyen írói indulás után kerültem a háborúba és a hadifogság valóságába, amelynél könyörtelenebb és parancsolóbb valóságot el sem lehet képzelni. És mint ahogy a legtöbb írónak van egy olyan meghatározó alapélménye, amely végigkíséri egész pályáján, nekem a háború lett a legnagyobb élményem. Nem az ágyúdörgés harcias lármája, hanem a háború teremtette emberi közösség, életünk és sorsunk közelsége lett megrázó élményem.”
A katolikusnak nevelt író-vegyész-zászlóst zsidó származása miatt munkaszolgálatosként 1942 tavaszán vitték az orosz frontra. Örkény 1943 januárjában, a második magyar hadsereg Don-kanyarból való visszavonulásakor esett sebesülten hadifogságba. 1945. február 5-én érkezett a Moszkva környéki településre. Először a jórészt német foglyokat őrző hadifogolytábor egyes zónájába került, az úgynevezett rendhagyó esetek közé, majd május 25-től a későbbi antifasiszta iskolába helyezték. 1946 szeptemberéig magyar irodalmat és történelmet tanított. Itt kapott külön szobát, ahol rendszeresebben írhatott, mint ahogy korábban tehette a második világháborús orosz fronton elszenvedett hányattatásai során. 1946 karácsonyára térhetett haza az orosz hadifogságból.
Az író háborús emlékeit a Lágerek népe című szociográfián kívül a Voronyezs című színműben, és a Tóték című drámában is megelevenítette.
