Kevésbé krimi, mint amennyire történelmi, és kevésbé hű történelmi, mint amennyire fikciós regény. A talán leghírhedtebb római császár, Nero uralkodásának ármányaiba és titkos nyomozásokkal tarkított küldetésekbe kaphatunk bepillantást M.C. Scott A római kém című kötetének elolvasásával.
A történelmi regényeket mi más teremthette meg, mint a romantika, ami könyökig, ha nem egészen nyakig bújt a nemzeti történelem valamely epizódjába és lovagolta meg a témát. A műfaj megteremtője Walter Scott, akinek regényei – gondoljunk csak Ivanhoe 1819-es hősies tetteire – hiteles történelmi háttérben játszódnak, hősei többnyire kitalált alakok, de hitelesen ábrázolt történelmi figurák, tulajdonságaik és cselekedeteik történelmi sajátosságukból következnek. A történelem kalandos felfogása is megjelenik, ebben a múlt gyakran csak keret, díszlet, mint például az 1831-ben először megjelent A párizsi Notre-Dame Victor Hugótól vagy akár a húsz évvel későbbi Török világ Magyarországon Jókai Mórtól.
A XX. század a romantikát feledve, posztmodern felfogással kezdett élni minden művészeti ágban így, ahogyan a képzőművészetben, úgy az irodalomban is egyre nagyobb teret foglalt el. Az 1980-as években vált általánosan elfogadottá, hogy a posztmodernizmus képes arra, hogy elmossa a határokat realizmus és az elit- és tömegirodalom között. A történelmi regény, így a ponyva kategóriából kilépve egyfajta színvonalas szórakoztató irodalommá vált. Ezt a szerzők is előszeretettel erősítik, és a művekbe – idézőjel nélkül – klasszikusoktól vett idézeteket, „vendégszövegeket”, teljes átíratott, történelmi nyelvi játékokat alkalmaznak. Az irányzat mintapéldája az 1980-ban megjelent, Umberto Eco által írt A rózsa neve. A magyar irodalomban az irányzat képviselői Esterházy Péter, Hajnóczy Péter, Temesi Ferenc.
Jó hír a történelmi krimik és az ókori Róma rajongóinak, hogy Steven Saylor Gordianus regényei mellett már M. C. Scott sorozatával – eddig A római kém című első résszel – is bővíthetjük ismereteinket az ókor viharos kapcsolatrendszereiről, hierarchiájáról, történelmi eseményeiről úgy, hogy közben izgalmas nyomozást követhetünk végig. Az Agave Könyvek mintha ezzel ellenpontozni kívánná Steven Saylor egyeduralmát az ókori történelmi krimik terén. De a jó olvasó nem mond nemet a hasonló kezdeményezéseknek, sőt. Én sem mondok, noha ismeretlenül Saylor nyomozójáéhoz hasonló krimit kívántam kezembe venni, és a kulturális csemegékre csak kiegészítésként számítottam. Jól tettem, mert bár több kritikus írást olvastam A római kémmel kapcsolatban, úgy vélem, ez a regény, pont azt nyújtja, amit ígért: M.C. Scott könyvében krimi is van, Róma is van, kém is van, és egy kis plusz irányvonal, ami mintha a történelmi regény határvonalait igyekezne tágítani. Maga az írónő úgy nyilatkozott, hogy noha a téma hasonló Saylor Gordius-sorozatához, ő kémthrillereket ír.
