Puskin egész életét végigkísérte a fegyverek iránti érdeklődése…
Puskin egyik legismertebb elbeszélésének hőse olyan mesterien bánt a pisztollyal, hogy bajtársai akár az életüket is rábízták volna. A történet nemcsak a lövészetről, hanem az írói tömörség művészetéről is szól.
„Fő foglalatossága a pisztolylövészet volt.” Így kezdődik Alekszandr Puskin híres elbeszélése, A lövés. A történet narrátora egy különös katonatisztet idéz fel, akinek szobája falait annyi golyó ütötte lyuk borította, hogy azok szinte méhsejtre emlékeztettek. Szerény lakhelyének egyetlen luxusa a gazdag pisztolygyűjtemény volt.
A férfi olyan kivételes ügyességre tett szert, hogy bajtársai szerint bárkinek le tudott volna lőni egy körtét a sapkájáról. A bizalom olyan nagy volt iránta, hogy a regimentben akadtak volna önként jelentkezők is ehhez a veszélyes mutatványhoz.
Puskin elbeszélésének nyitánya az orosz próza egyik legtöbbet idézett kezdete lett.
Évtizedekkel később Lev Tolsztoj is csodálattal beszélt Puskin prózájáról. Úgy vélte, hogy az író elbeszéléseit minden szerzőnek újra és újra tanulmányoznia kellene. Tolsztoj különösen nagyra értékelte azt a képességet, amellyel Puskin néhány mondat alatt képes volt életre kelteni egy egész világot – sőt bevallotta, hogy saját remekműve, az Anna Karenina megírásához is inspirációt merített belőle.
Így lett egy golyókkal teleszórt szoba és egy legendás céllövő alakja az orosz irodalom egyik halhatatlan anekdotájává.
