„…lehangoló viszonyok között, idegen földön inkább vagyunk áthatva az együvétartozandóság érzetétől, mint otthonunk megszokott viszonyai közepette” – írta naplójában Podmaniczky Frigyes báró, „Budapest vőlegénye”. Podmaniczky Frigyes politikus, író, akadémikus, aki meghatározó szerepet játszott Budapest világvárossá fejlesztésében 200 éve, 1824. június 20-án született Pesten.
„Mostanában gyakran forgatom báró Podmaniczky Frigyes Emlékiratai-t, a báróét, akit életében (a ruhái miatt) kockás bárónak csúfoltak Pesten, de akinél szerelmesebb talán senki se volt ebbe a városba.
Ah, mily szerelmetes volt városába ez a császárszakállas férfiú, akire még sokan emlékezünk, amint a régi Kerepesi úton áttipegett a Pannónia felé, miközben tiszteletére megállították a lóvasutat, és az ifjú Glück Frigyes úr, fogadós-atyja megbízásából, fehér szalvétával várta a bárót a szálloda előtt!
Szerette ezt a várost olyan holtig tartó szerelemmel, amilyennel a régi lovagok hordozták a szívükben egy nő arcképét, akiért akár a Szentföldre is elmentek volna…
De Frigyes nem ment még a Margitszigetig sem – mert már az Óbudához tartozott –, és ha rajta múlik, sohasem mozdul ki vala a Cukor utcából, amelyet mostanában Károlyi utcának neveznek.”
Podmaniczky Frigyes 1824. június 20-án született Pesten. Főnemesi családban látta meg a napvilágot, apja báró Podmaniczky Károly bányatanácsos, anyja a szász miniszterelnök magyarul ugyan nem tudó, de magyarul érző lánya volt. Frigyes a család aszódi birtokán nőtt fel, Pesten járt középiskolába, az 1840-es években hosszabb európai utazást tett, majd 1842-43-ban Késmárkon jogot hallgatott.
Már fiatalon aktívan politizált, miközben írnokként dolgozott. 1845-től a berlini egyetemen tanult, majd két év után hazatért, és Pest vármegyei tisztviselő, a Pozsonyban ülésező 1847-48. évi országgyűlés felsőházi tagja, Kossuth Lajos kortese, azaz kampányfőnöke és a diéta jegyzője lett. A szabadságharcban huszárkapitányként szolgált, a vereség után büntetésből közlegénynek sorozták be, Tirolban naponta fehér kesztyűben olajozta a kocsikerekeket. 1850-ben hazatérve döbbent rá Pest-Buda elmaradottságára.
Az 1848-49-es forradalomban és szabadságharcban huszárkapitányként, századosi rangban szolgált, a vereség után büntetésből egy évre közlegénynek sorozták be. Milánóban és Innsbruckban a császári gyalogezrednél naponta fehér kesztyűben olajozta a kocsikerekeket.
Az abszolutizmus idején birtokán szépirodalommal foglalkozott, és futárszolgálatot teljesített az emigráció számára. Egyik külföldi útjáról hazatérve döbbent rá Pest-Buda elmaradottságára. A közéletbe 1861-ben tért vissza, amikor Szarvas parlamenti képviselője lett, országgyűlési tagságát azután egészen 1906-ig megtartotta.
A család közben tönkrement, Podmaniczky egy szerény lakást bérelt a Kerepesi úton (ma Rákóczi), s újságcikkekből tartotta fenn magát. 1868-69-ben ő szerkesztette a Hazánk című folyóiratot. 1869-től Tisza Kálmán közbenjárására az Észak-Keleti Vasútnál személyügyi főnök, majd az Adria biztosító társaság elnöke lett.
A kép közepén gróf Bethlen József, fehér lovon. Tőle balra gróf Esterházy István és báró Podmaniczky Frigyes ül, előbbi a kardját fogja, utóbbi szivarozik. Bethlen József lova mögött Almásy Dénes áll.
Meghatározó szerepet játszott Budapest világvárossá fejlesztésében.
1873-től 32 éven át, 1905-ig az egyesített Budapest infrastrukturális fejlesztését irányító Fővárosi Közmunkák Tanácsának alelnökeként (elnöke sosem volt a testületnek). Oroszlánrésze volt abban, hogy a Közmunkatanács teljesítette célkitűzéseit, és ezáltal a Duna partján igazi világváros született meg, lényegében az ő idejében épült fel mindaz, amit ma Budapest építészeti és kulturális örökségének tekintünk. Ő felügyelte a Nagykörút és a Sugár-út (az Andrássy-út) és az Operaház építését – utóbbihoz a telket is ő szerezte, sőt olykor maltert is kevert. Ezekben az években épült ki a Duna-part és a Várkert-bazár, létesült három Duna-híd s a kontinens első földalattija.
A kertek, sétányok és a fásítás híve volt. Rendezési elképzeléseibe beletartozott a tisztaság és rend, a közlekedés szabályozása és a vásárcsarnokok. Budapest számos szobrát ő kezdeményezte. Rendezési elképzeléseibe beletartozott a tisztaság és rend, a vízvezeték és csatornázás, a közlekedés szabályozása és a vásárcsarnokok. Budapest számos szobrát ő kezdeményezte s már akkor szót emelt a főváros kerületi széttagoltsága ellen. Az 1896-os millenniumi ünnepségekre felépült az általa megálmodott Budapest.
1875-től tíz éven keresztül a Nemzeti Színház intendánsaként is dolgozott, ez idő alatt a teátrum fénykorát élte. Megszervezte a budapesti színházak működését, és – a műfajok szétválasztásával – kialakította azok profilját is. Kezdetben az 1884-re felépülő Operaház vezetését is ő látta el.
1867-1906 között kormánypárti képviselő, 1889-től megszűnéséig a Szabadelvű Párt elnöke is volt. Ezenkívül rengeteg tisztséget viselt, sokrétű tevékenysége csak Széchenyiével vethető össze. Többek között nevéhez fűződik az első állandó „éjjeli menedékhely” építése is.
A népszerű „kockás báró” (jellegzetes öltözéke miatt ragadt rá ez a név) mindig agglegény maradt, bár nagy hódolója volt a szépnemnek. Közvetlen és szerény stílusával elnyerte a városi polgárok szimpátiáját, a legenda szerint soha nem hagyta el szeretett városát, amit állítólag azzal indokolt, hogy nyaralni is ott lehet a legjobban. Jellegzetes kockás kabátjában, keménykalapban, gomblyukában mindig friss szegfűvel járt a városban.
A képen a négy partner: Tisza Kálmán, Jókai Mór, Nedeczky István és Sváb Károly. Majd a gibicek: Gajáry Ödön – Sváb Károly háta mögött -, herceg Odescalchy Gyula monoklival a szemében, Csernátony Lajos, Beöthy Algernon (Aldzsi) – a Képviselőház örökké vidám, s többször megénekelt mókamestere, egyben jegyzője, Tisza patronáltja, „mamelukja” -, Podmaniczky Frigyes, Pulszky Károly és jobbra hátul a kedélyesen szivarozgató Mikszáth Kálmán. A falon található festmény Deák Ferencet, a Haza Bölcsét ábrázolja.
1887-88-ban adta ki emlékiratait, de regényei ma már csak irodalomtörténeti érdekességek, írásaiért lett 1859-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Az uralkodótól, Ferenc Józseftől 1885-ben valóságos belső titkos tanácsos címet kapott.
Podmaniczky Frigyes 81 évesen vonult vissza a közéletből, élete utolsó éveit Erzsébetvárosban töltötte 1907. október 19-én bekövetkezett haláláig. A Vasárnapi Ujság így búcsúzott tőle: „minden kötelességét a naivitásig híven teljesítette. És semmi tehertől nem riadt vissza, amit vállára raktak.” Hamvai a Podmaniczky család kriptájában nyugszanak az aszódi evangélikus templomban.
„Nevezték már az „utolsó lovagnak”, a „legnagyobb bolondnak”, a „legjobb szívű magyar úriembernek”, aki a családi vagyonán kívül mindenét, jövedelmét, munkáját a haza érdekeinek „Budapest szerelmének” áldozta fel.” (Krúdy Gyula: Budapest vőlegénye)
Élete végéig írta tizenkét kötetből álló visszaemlékezését és naplóját, amely kiegészítve útleírásaival ma is forrásértékű olvasmány.
Budapest vőlegénye címmel Krúdy Gyula örökítette meg életét. Az észak–déli metró Arany János utcai állomásánál 1983-ban róla nevezték el az ott kialakított teret, ahol 1991-ben felállították szobrát, Kő Pál alkotását. A VI. kerületben utca viseli nevét (a névadó eredetileg nagybátyja, László volt), emléktáblája több helyen is látható a fővárosban. Emlékét ápolja a Város- és Faluvédők Szövetsége és a Budapesti Városvédő Egyesület, 1982-ben díjat is alapítottak nevével.
