Rengeteget köszönhetünk báró Korányi Frigyes belgyógyásznak. Az akadémikus, a tuberkulózis gyógyítására megalapított Erzsébet Szanatórium – mai nevén Országos Korányi Tbc- és Pulmonológiai Intézet- szakmai alapítója és irányítója, a márciusi ifjak egyike 1828. december 20-án született.
Korányi Frigyes (született Kornfeld Frigyes) 1828. december 20-án Nagykállón született. Korányi Sebald és Nyíri Anna 1827-ben kötött házasságából tíz gyermek született, a szépirodalmi pálya felé vonzódó Frigyes középiskoláit a szatmárnémeti piaristáknál végezte. Miután a jó tollú fiatalember irodalmi próbálkozásai nem találtak kiadóra apja akaratának engedve 1844-től az orvosi karon tanult tovább Pesten, s ebben az időben tagja volt az egyetemisták radikális irodalmi mozgalmának. 1848-ban az egyetemi ifjak egyik vezetőjeként előbb a pozsonyi országgyűlésre küldött ifjúsági delegáció tagja volt. 1848-ban nemzetőrként, a Szabolcs vármegyei önkéntes zászlóalj gyógyszertárának parancsnokaként, honvédorvosként, majd később a 104. honvédzászlóalj főorvosaként vett részt a szabadságharcban.
„Az 1848-as szabadságharc fiatalságomnak nagy, egész életemre kiható eseménye volt. Az 1847-ről 1848-ra fordult télen az Oroszhegyi Józsa elnöksége alatt álló ifjúsági egyesületünkben előbb a Beleznay-kert kertészházában, utóbb a Trattner–Károlyi-udvar földszintes szerkesztői szobájában tartottuk üléseinket és felolvasásainkat. Szélesebb körű és változóbb közönségű találkozásaink a Pilvax-kávéházban folytak le.” (id. báró Korányi Frigyes emlékeiből)
A fegyverletételt követően folytatta tanulmányait Pesten; az orvosi oklevelet 1852-ben szerezte meg. 1851-52-ben Bécsben műtősnövendékként tevékenykedett, majd szülész és sebészi képesítést szerzett. Politikai múltja miatt azonban kitiltották Bécsből és Nagykállóra száműzték, ahol apja praxisát segítve gyakorló orvosként dolgozott.
1857-58-ban néhány orvos és gyógyszerész társaságában szakmai továbbképzéssel egybekötött körutazást tett Nyugat-Európában, felkeresve a legnevezetesebb egyetemeket és orvosi intézeteket. Az utazásról készült „Úti levelek” című írását az Orvosi Hetilap közölte. 1859-ben megalapította a nagykállói kórházat. Egy év múlva feleségül vette Bónis Malvint, házasságukból hat gyermek született, akik közül csupán négy érte meg a felnőttkort. 1869-ben született Frigyes nevű gyermekük neves gazdaságpolitikus, majd gróf Teleki Pál, gróf Bethlen István s végül harmadszorra gróf Károlyi Gyula kormányának pénzügyminisztere volt.
Korányi 1864-ben amnesztiát kapott, s így visszatérhetett Pestre, ahol először a tifusz-fiókkórház, majd 1865-től a Rókus Kórház idegosztály vezetője lett. Ezután megszervezte az I. számú belklinikát, melynek nyugdíjba vonulásáig volt a vezetője. 1884-ben nemességet kapott, 1908-ban emelték bárói rangra. Kiváló szakmai tevékenységének elismeréseképpen 1884-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. 1886-87-ben a pesti egyetem rektora volt, 1891-ben a főrendiház örökös tagjává nevezték ki.
Részt vett az egészségügyi reformintézkedések szorgalmazásában, kidolgozásában.
A belklinikán bevezette a laboratóriumi kutatást, a vegyi, bakteriológiai és röntgenvizsgálatokat (itt alkalmazták először az országban a röntgen készüléket). Előadásaiban, szakirodalmi tevékenységében a leghaladóbb, legkorszerűbb tudományos nézeteket érvényesítette. Indítványára létesítették a gyakornoki intézményt. Több külföldi kézikönyv összeállításánál kérték fel szerzőnek. Önálló tudományos eredményei főleg a mellkasi betegségekkel kapcsolatosak, elsőként foglalkozott a relatív szívbillentyű elégtelenséggel.
Kezdeményezésére indult meg a tuberkulózis elleni küzdelem és a tüdővizsgáló rendelői hálózat.
A budapesti Erzsébet Királyné Sanatorium, az Országos Korányi TBC és Pulmonológia Intézet története összefonódik az öt orvosgenerációt felvonultató Korányi Család történetével. Nevéhez fűződik az 1901-ben Budakeszin megnyílt Erzsébet Szanatórium megtervezése és felépíttetése, melyet közadakozásból hoztak létre és alapítványi formában működtettek a szegény sorsú tüdőbetegek szanatóriumi egyesületének tulajdonaként. Az intézmény 1949-ben vette föl a Korányi nevet, s 1969 óta Országos Korányi Tbc- és Pulmonológiai Intézet néven országos szakmai központként működik. A szanatórium parkjában az alapító tiszteletére születésének 100. évfordulóján, 1927-ben felállították mellszobrát.
Báró Korányi Frigyes a legmagasabb szakmai tisztségeket töltötte be, volt egyetemi rektor és dékán, illetve számos magas rangú tudományos társaság tagja is. 1913. május 19-én hunyt el Budapesten.
Szülőfalujában, Nagykállón található a Korányi- emlékház, melynek falán 1914 óta emléktábla hirdeti a tuberkolózis elleni küzdelem elindítójának halhatalanságát. Korányi Frigyesről így emlékeztek meg a Magyar Figyelő c. lapban: „Korányi Frigyes nagyságának titka, hogy személyében a természet egyesíteni tudott egy végtelenül szeretetreméltó egyéniséget nagy tudással, munkaszeretettel és éles, okos emberi elmével. Óriási energiaforrás apadt ki, óriási alkotóerő veszett el Korányi Frigyes elmúlásával”.
Egyik fia Korányi Sándor belgyógyász, másik az édesapja nevét viselő ifj. Korányi Frigyes pénzügyminiszter volt.
