A Vezúv nem válogatott: 1940 évvel ezelőtt, i.sz. 79 augusztusában forró lávával és gázfelhővel borította be és pusztította el az addig virágzó ókori városokat, Pompejit és Herculanumot.
Hogyan haltak meg Pompejiben?
Nem megfulladtak, hanem elégtek Pompeji lakosai a Vezúv Kr.u. 79. augusztus 24-én történt kitörésekor – állítja a vulkán felébredésétől tartó olasz kutatócsoport. Az elpusztult ókori város ma Olaszország – a római Forum Romanum után – második leglátogatottabb régészeti parkja, amelyet évente 2 millió turista keres fel.
Pompeji lakosai nem kizárólag a hamutól fulladtak meg a Vezúv kitörésekor, hanem a legalább 300 fokos vulkáni felhőben égtek el. Néhány perc alatt meghaltak, nem szenvedtek hosszan, mint azt sokáig vélték a tudósok. A vulkánkitörésnek, amelyről elsőként ifjabb Plinius számolt be az utókornak, teljesen más volt a hatása, mint azt eddig a tudomány feltételezte.
A kutatók az 1944 óta alvó vulkán rétegeiből indultak ki, megvizsgálták a Pompeji és Herculaneum városát is belepő vulkáni törmelék szerkezetét, illetve az áldozatok DNS-t is. Ahogyan a közelmúltban Izlandon is történt, a Vezúv kitörésekor hatalmas felhő tört fel, magassága elérte a 30 kilométert. A magasság alapján a tudósok a sűrűségét is kiszámították, és arra a végkövetkeztetésre jutottak, hogy a vulkáni felhő egy perc alatt haladt át Pompejin. Ilyen rövid idő alatt a lakosok nem a hamutól fulladtak meg, hanem a Pompejiben 300 fokos, Herculaneumban még ennél is forróbb, 600 fokos vulkáni felhőben égtek el. A megkövült tetemek ezért maradtak fenn görcsbe rándulva, ezért tartják kezüket az arcuk elé.
A tragédia pontos megismerése a megelőzésben segít – hangsúlyozta Mastrorenzo, aki szerint a rekonstrukció azt bizonyítja, hogy a Vezúv veszélyesebb, mint gondolják. Ha ismét kitör, néhány perc alatt bekövetkező égésre kell számítani – figyelmeztette az olasz katasztrófavédelem felelőseit. Az eddig kidolgozott, a Vezúv oldalán élő 600 ezer ember minél gyorsabb eltávolítását előíró evakuálási tervet nem tartja megfelelőnek.
A vulkanológus szerint kizárt, hogy a Vezúv soha többé ne ébredjen fel, ráadásul egyszerre három helyről fenyeget. Bármelyik pillanatban kitörhetnek a Nápolytól észak-nyugatra fekvő Campi Flegrei kráterei is, és robbanás szélén az Epomeo vulkán is Ischia szigetén.
Pompeji balsorstársa
Lassan kétezer éve nyugszik, csaknem háborítatlanul, a lávasírban Herculaneum, Pompeji sorstárs-városa. Az olasz kormány most reméli, hogy az ókori római település egyedülálló kincsei – nemzetközi segítséggel – végre mind napvilágra kerülhetnek. Herculaneummal is a Vezúv kitörő lávája végzett – a várost azonban nemcsak hamu és vulkáni kőzet (lapilli) temette be, mint sorstársát, hanem 500 fokos gázfelhő is ellepte -, 1940 évvel ezelőtt, 79. augusztus 24-én pontosan akkor, amikor Pompeji-jel. Eddig csekély részét tárták csak fel, ám ezek a leletek is elárulják, hogy a klasszikus építészet kivételes remekeit rejti a mély, értékesebbeket mint Pompeji.
Herculaneum mintegy négyezer lakosa többségének sikerült elmenekülnie, de sokan meghaltak a gáztól. Aztán jött az olvadt sziklák áradata, amely az egész várost betemette. A magas hőmérséklet szénné változtatta a fát, a ruhák anyagait, a papiruszokat, amelyek – azzal ellentétben, ami Pompejiben történt – nem bomlottak szét. A mindennapi élet nyomai így jobban megmaradtak. A kétemeletes házakban ott vannak a ruhák, a bútorok, az ágyak, a gyermekek bölcsői.
Pompeji Herculaneumnál „szerencsésebb” volt – már ami a világhírnévhez vezető utat illeti. Nagy részét nem láva, hanem forró hamu borította el, így helyenként puszta kézzel is hozzáférhettek a maradványokhoz. Herculaneum viszont a Vezúv megkövesedett lávája alatt, a mélyben fekszik. 27 méterre kell leásni, ami igen költséges. A feltáráshoz 170 millió dollárra lenne szükség. Az olasz kormány most évente összesen csak alig másfél millió dollárt tud adni a két romváros fenntartására és az ásatásokra.
Már a század elején felmerült, hogy külföldi pénzből kellene feltárni Herclaneum kincseit, ám Olaszország számos ok mellett nemzeti büszkeségből sem akart „koldulni”. A mai Róma azonban már szeretné bevonni a külföldi, elsősorban az amerikai tőkét az ókori örökség feltárásába. 2016-ban műemlékvédelmi programot jelentett be az olasz kormány, aminek során régészeti ásatáskokra 40 millió euró kívánt biztosítani Pompeji, 20 milliót Paestum, 10 milliót Herculaneum számára, további 20 milliót a Via Appia Antica, a Rómát a dél-olaszországi Brindisivel összekötő ókori római út helyreállítására. Százhetven millió eurót további sürgős projektekre különítettek el.
Míg Pompeji mindíg is állami tulajdonban volt, addig Herculaneum kétharmada magánkézben lévő mezőgazdasági terület alatt, illetve Ercolano város alatt fekszik. A kis parcellák jórészét fokozatosan felvásárolták, ám néhány tulajdonos nem igen akar megválni földjétől, nem érdekli, mi rejtőzik a mélyén. A főutcák alatt szennyvízgyűjtő vezetékek voltak. Pompejivel ellentétben itt összegyűjtötték és a tengerbe vezették a szennyvizet. Ráadásul éppen Ercolano központi sugárútja alatt húzódik Herculaneum főutcája, a régészek feltételezése szerint.
Herculaneumban már 1709-ben megkezdődtek az ásatások, 39 évvel korábban, mint Pompejiben, és az 1920-as években kezdték el komolyan az ásatásokat. Tehetős családok tengerparti villáit tárták fel, díszes teraszokkal, freskókkal és két fürdőházat, fortélyos vízfűtéssel. 1991-ben indították el a papiruszok villájának feltárását, amit 1750-ben véletlenül fedezett fel Karl Weber. A leletek hűen szemlélteik, hogy miként éltek Herculaneum egykori lakói. A Vezúvtól messzebb fekvő Pompejiben minden elégett, ami fából készült, ám Herculaneumban a borzasztó hő szénné szilárdított több bútort – az utókornak. Ágyakat, elegáns szekrényeket és egy bölcsőt is találtak a régészek.
A város legfényűzőbbnek vélt villájára már a XVIII. században rábukkantak a régészek. Kútfúrással próbáltak hozzáférni, de miután a felszivárgó mérgező gázok több munkást megöltek, felhagytak az ásatással. Valószínűleg Julius Caesar apósáé volt ez a gazdag villa.
