I. Ferenc József és Erzsébet egyetlen fia, Habsburg–Lotaringiai Rudolf 160 éve született. A monarchia tragikus alakjának tekintett trónörökös személyisége, viselkedése már életében is sok mendemondára adott okot.
Rudolf Ferenc Károly József osztrák főherceg, magyar és cseh királyi herceg, az Osztrák–Magyar Monarchia koronahercege (Rudolf Franz Karl Joseph von Habsburg-Lothringen) 1858. augusztus 21-én született Laxenburgban. A katonai nevelés mellett jogot, művészetet, irodalmat és nyelveket tanult – a balsorsú Habsburg Rudolf trónörökös német anyanyelvén kívül angolul, franciául, magyarul, lengyelül és csehül beszélt – emellett sokat utazott. 1881-ben – politikai okokból – elvette Stefánia (Stephanie von Belgien) belga hercegnőt, de soha nem tudta megszeretni a rátukmált feleséget.
A soknemzetiségű Monarchia problémáit tisztán látó, liberális és antiklerikális nézeteit nyíltan hangoztató Rudolfot apja nem volt hajlandó az államügyek közelébe engedni, így elsősorban „díszként” jelent meg apja mellett. A budapesti Népszínház 1875. október 15-i ünnepélyes avatását személyes jelenlétével tüntette ki Ferenc József király és Rudolf trónörökös. A színház vezetőjévé Rákosi Jenőt nevezték ki, aki egyik fő hangoztatója volt annak a véleménynek, hogy a nemzeti és a klasszikus drámák után itt az ideje, hogy a virágkorukat élő népszínművek és a már megjelenőben levő operett is otthonra leljen.
„Bécs „vidám apokalipszise” szinte Rudolf trónörökös körül kristályosodott ki, pedig a gazdag botránykrónikák az ifjú Habsburg életének csupán jelentéktelen részét teszik ki.” A magyarbarát hírében álló, Rudolf trónörökös bevonta Az Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és Képben című sorozat szerkesztésébe az 1880-tól politikával kevesebbet foglalkozó Jókai Mórt is. De a népnyelvben Rezső királyfinak emlegetett főherceg energiáit inkább más téren élte ki: radikális cikkeket írt és vadászott, nem csak állatokra… 1887 végén beleszeretett a 17 éves Vetsera Mária (Mary von Vetsera) bárónőbe, akit feleségül akart venni. Apja ezt kategorikusan megtiltotta, sőt (az összeesküvés-elméletek hívei szerint) azt is közölte fiával, hogy kizárja az utódlásból. A depressziós, kétségbeesett Rudolfot 1889. január 30-án reggel szeretőjével együtt lőtt sebekkel holtan találták a mayerlingi vadászkastélyban.
A hivatalos verzió szerint rábeszélte szeretőjét, hogy legyenek együtt öngyilkosok, majd előbb Máriát, utána magát lőtte le – avagy egymást lőtték le – avagy mindketten öngyilkosok lettek. Ahogy ilyenkor lenni szokott, már a temetés másnapján a legvadabb híresztelések kaptak szárnyra, azóta a halál okaként és módjaként több mint negyven változat merült fel.
Az egyik szerint a terhes Vetsera Mária a magzatelhajtásba halt bele, ezután követte Rudolf a halálba; élénkebb fantáziájúak szerint egy féltékeny erdész kényszerítette öngyilkosságra Rudolfot; megint mások egy teherbe ejtett hercegnő fivérével vívott amerikai párbajt gyanítanak a háttérben. Prózaibb verzió, hogy Rudolf veszekedés közben vesztette életét, s szerelme önként választotta a halált, vagy hogy ittas vadásztársai lőtték le előbb Máriát, majd verekedés közben Rudolfot, de a tettesek magas rangja miatt inkább eltussolták a botrányt.
A nagypolitikai összeesküvés-elméletek hívei szerint Rudolfot apja parancsára kivégezték, megint mások úgy vélik, hogy egy franciák által előkészített puccsban nem akart részt venni, ezért mondták ki rá a halálos ítéletet Párizsban. Természetesen vannak olyan teóriák is, hogy Rudolf megrendezte saját halálát, szeretőjével elmenekült és messze-messze éltek boldogan.
A gyilkossági elmélet hívei az egyházi temetés tényét szokták érvként felhozni, mert a katolikus egyház szabályai szerint ez öngyilkosnak nem jár – a másik fél viszont azzal érvel, hogy Ferenc József fiának elmebajára hivatkozva eszközölte ki az engedélyt a pápától. „A dicstelen mayerlingi vég majdnem végérvényesen tönkretette még a reményét is annak, hogy Rudolfot a történelem igazságosan ítélje meg” – írja Brigitte Haman történész.
A teljes igazság vélhetőleg soha nem fog kiderülni, legjobban talán Kant egyik mondása jellemzi a helyzetet: „Nem kell mindent elhinni, amit az emberek mondanak, de azt sem kell hinni, hogy minden alap nélkül mondják.” Fejtő Ferenc szerint az Osztrák-Magyar Monarchiát Németország kényszeríttette bele a háborúba. A tudós meg volt róla győződve, hogy Rudolf trónörökös politikai gyilkosság áldozata lett Mayerlingben, mert idejében pontosan látta II. Vilmos ambícióit és a veszélyt, amelyet a németek országára jelentettek. Ezért kezdett a trónörökös tárgyalásokba Georges Clémenceau-val az osztrák-francia kapcsolatok erősítésére.
A főváros kedvelt előkelő kocsikorzóját, a Stefánia körutat Rudolf trónörökös feleségéről, a belga királylányról nevezték el. Ő megözvegyülve egy Lónyai gróf neje lett, Pozsony közelében gyönyörű angol kastélyt építettek, de végső nyughelyük a pannonhalmi apátságban van.
