Rudolf Nurejev színpadi ragyogásával és virtuóz technikájával nyűgözte le a nyugati balettszerető közönséget. A 20. század táncművészetének egyik legnagyobb alakja 85 éve, 1938. január 17-én született és 30 éve, 1993. január 6-án halt meg.
Rudolf Nurejev, a 20. század egyik leghíresebb balettművésze és legtöbbet fényképezett személyisége, táncos, koreográfus, balettrendező a tánc megszállottja volt, de a kelleténél tovább táncolt, és minden bizonnyal rövidebb ideig, mint amennyit szeretett volna.
Az 1960-as és 1970-es években világhírű balett-táncossá vált, és fontos inspirációforrássá vált, különösen a férfi táncosok számára.
Rudolf Nurejev (Rudolf Khametovics Nurejev) 1938. január 17-én a transzszibériai expresszen jött a világra a Bajkál-tó közelében. Az akaratos és lobbanékony fiúnak már kiskorában az volt a kedvenc szórakozása, hogy székről székre ugrált a zene ritmusára. A tatár család nagyon szegény volt, Nurejevet állandóan csúfolták, hogy nővére kabátjában jár iskolába, s táncmániája miatt tanulmányi eredményei sem voltak fényesek. Végül mégis bekerült az ufai operaházba statisztának, s – bár a balettel későn, tizenévesen kezdett foglalkozni – 1955-ben felvették a leningrádi főiskolára.
1958-ban a Kirov Színház rögtön szólótáncosként szerződtette. Nurejev később sem táncolt soha balettkarban, ezt korábban csak Nyizsinszkijnek engedték meg.
Hiába ünnepelték, ő mégis nehezen viselte, hogy állandó felügyelet alá került, külföldiekkel nem érintkezhetett, s három év alatt csak háromszor táncolhatott Leningrádon kívül.
1961-ben francia kérésre bekerült a Kirov párizsi turnéra utazó együttesébe, s a lehetőséget kihasználva disszidált. A történetet még filmen is feldolgozták, a fennkölt változat szerint politikai okok miatt, életét kockáztatva döntött a maradás mellett. Majd egy valamivel több mint tíz éve előkerült dokumentumok szerint azonban a homoszexualitását soha nem titkoló Nurejev egy ifjú német táncos kedvéért szökött meg. Otthon maradt anyját csak 1988-ban látogathatta meg, a következő évben pedig már Leningrádban is fellépett.
Rövid párizsi tartózkodás után Koppenhágába költözött, majd 1962-ben meghódította a londoni közönséget is. Margot Fonteyn az ő kedvéért nem akasztotta még szögre a balettcipőt, kettősük még húsz évig kápráztatta el a világot. A 23 éves Nurejev és a 42 éves Fonteyn legendás partnerséget alakított ki, és a hatvanas években a legtöbb nagy-britanniai és észak-amerikai turnén is partnere lett.
Nurejev mindenhol megtöltötte a nézőteret (1964-ben Bécsben 89-szer tapsolták a függöny elé), baráti kapcsolatokat ápolt Jacqueline Kennedyvel, II. Erzsébet brit királynővel és a Rothschild-családdal is.A kiváló technikájú és rendkívüli előadókészséggel megáldott művész szédületes karriert futott be táncosként és koreográfusként is. Nemcsak a klasszikus balettban alkotott maradandót, de fellépett modern darabokban is, sokat tett a klasszikus és a modern tánc közti határok elmosódásáért. Rudolf Nurejev 1983 és 1989 között a Párizsi Opera Balett vezetője volt.
Táncosainak addig ismeretlen táncnyelvet kellett elsajátítaniuk,
s még öltözetükben is újított, vékony, testszínű trikókat adott rájuk.
Nurejev a nagy orosz klasszikusokat kívánta bemutatni, lehetőleg egy új változatban, ahol az eredeti koreográfia alapján jelentősebb szerepet adott hozzá a férfi táncosoknak, mint például a Hattyúk tava, a Raymonda és a Hamupipőke című filmekben. Életének utolsó fellépése 1992-ben a Magyar Állami Operaházban a Cristoforo című balettben volt. A róla elnevezett balettversenyt, amelynek helyszínéül maga választotta Budapestet, a napokban immár ötödik alkalommal rendezték meg.
Több filmben is szerepelt, Herbert von Karajan biztatására karmesterként is fellépett. Bár a francia fővárost tekintette otthonának, 1983-89 között a párizsi opera balettigazgatója, 1993-ig koreográfusa volt, 1982-ben osztrák állampolgárságot kapott. A világ leggazdagabb balett-táncosa több házat tartott fenn, vagyona jelentős részét antik bútorokra és szőnyegekre költötte.
Rudolf Nurejev 1993. január 6-án halt meg AIDS-betegségben. A Párizs közeli orosz temetőben helyezték örök nyugalomra, ahol többek közt Andrej Tarkovszkij is nyugszik, temetésén Bach és Csajkovszkij zenéje mellett öt nyelven hangzottak el költemények.
Nemzedékének egyik legnagyobb balett-táncosa, Rudolf Nurejev ereje csúcsán van ezen a meghitt, 1972-es I am a Dancer című dokumentumfilmes portrén, amely példátlan pillantást vet felvillanyozó művészete mögött meghúzódó képzésre és odaadásra. A balettművész személyiségébe, felkészültségébe és technikájába egyedülálló bepillantást nyújtó I am a Dancer részleteket tartalmaz a La Sylphide című klasszikus balett előadásaiból Carla Fraccival és A Csipkerózsika Lynn Seymourral; a Mezőfigurák című modern balett képsorai mellett Deanne Bergsmával, valamint Frederick Ashton Marguerite és Armand című művével, régi partnerével, Margot Fonteynnel.
