Tomi és Annamari családjának történetén keresztül 1956 őszének eseményei elevenednek meg Gárdos Péter filmjében. A Szamárköhögés még mindig erős. Vagy még erősebb.
1956 októberében egy reggel egyetlen gyerek sem ment iskolába. Apa, anya és nagyi Tomival és Annamarival bezárkózik a négy fal közé, életük szokatlanul izgalmassá válik: nincs iskola, a felnőttek megzavarodtak. A gyerekek számára különös egyveleget alkot az öröm, hogy nem kell iskolába menni és a döbbenet, hogy a nagymama kenyeret szerez, amit útközben átlőtték. Így két golyóütötte lyukkal hozza a nagyi. Apa elmegy, de visszatér a munkahelyéről, és elújságolja, hogy felpofozta a munkatársát.
A nagyi balodali, de a többiek egyáltalán nem tudják mit kezdjenek ezzel a forradalommal. Az amerikai rokonoknak telefonon, virágnyelven számolnak be, adnak helyzetjelentést. Anya disszidálni akar Ákos nevű fiúval, elindul-visszajön. Annamarinak lehet, hogy szamárköhögése van. Leverik a forradalmat, november közepén újra kezdődik a tanítás. Van olyan gyerek az osztályból, aki már soha többé nem jön iskolába. Gárdos tömören összegzi a filmet: „…azt a sok frászt örökítette meg, mely 1956 októbere-novembere táján elcsattant.”
Az izgalom, hogy másoknál lehet aludni és a rémület, amikor holtan találják a portást az iskolában. Mindez örök nyomot hagy a testvérek lelkében, akik csak azért maradtak Magyarországon, mert Annamari éppen szamárköhögés-gyanús volt abban a történelmi pillanatban, amikor el lehetett volna menni innen…
A Szamárköhögés a gyermeki szem természetes kíméletlenségével és megejtő iróniával láttatja a forradalom eseményeit. A film annak érzelmi lenyomata, hogyan látták a gyerekek ’56-ban a felnőtteket félni, csoportokhoz csapódni, megijedni, önigazolást keresni, szerepet játszani, hogyan hallották őket virágnyelven beszélni. A Szamárköhögés fogadtatása vegyes volt: a kritika nem kedvelte, a nézők viszont igen, s Cannes-tól Chicagóig rangos díjakat nyert.
„Már lassan két esztendeje, hogy egy társaságban a barátommal azt számlálgattuk, hogy hány pofont is kaptunk eddig életünkben. A nagy nyaklevesekre az ember legalább úgy emlékszik, mint a nagy szerelmekre. És miután nagyjából egykorúak vagyunk, tán nem is furcsa az azonosság: az igazán felejthetetlen frászokat valamennyien az ötvenes évek közepén gyűjtöttük be. Innen a Szamárköhögés ötlete: elmesélni azokat a valóságos és képzeletbeli füleseket, amelyeket – talán nem hangzik túl szerénytelenül – egy korosztály, egy generáció kapott kamaszkora küszöbén. 1956 októberének-novemberének három hete – öt arculcsapás története…” (Gárdos Péter)
Szamárköhögés
Hunnia Stúdió, színes, 87 perc, (1986)
Szereplők: Garas Dezső, Hernádi Judit, Törőcsik Mari, Eperjes Károly, Kárász Eszter, Tóth Marcell, Fehér Anna, Ujlaki Dénes
Közreműködik: Réz András
rendező: Gárdos Péter, forgatókönyv: Gárdos Péter, Osváth András, operatőr: Máthé Tibor, zene: Novák János, díszlet: Romvári József
